Elolvasnátok a huszonéves fiatok/lányotok naplóját, ha váratlanul meghalna?

(nekem sincs gyerekem)

Őszintén fogalmam sincs. Valószínűleg igen, már csak azért is, hogy tudjam, miért történt, mit és hol rontottam el, egyáltalán elrontottam e valamit. Azaz egy szóval kíváncsiság.

De fogalmam sincs, hogy egy ilyen helyzetben, jobb e tudni a valóságot, vagy sem.

Valószínűleg elég tüzetesen kibeszélném a pszichológusommal, aztán vagy elolvasnám, vagy elégetném, hogy ne piszkálja az agyamat a kíváncsiság.

Szerintem nincs ember, aki nem olvasná el.

Aki mást állít, az vagy hazudik, vagy álszent, vagy esetleg nem gondolja magáról hogy megtenné, de tuti megtenné.

Elolvasnám.

Ha már nem él, akkor nem érzem visszaélésnek, hogy belelátok olyan dolgaiba, amit életében nem akart megosztani velem. Ha öngyilkos lenne, akkor meg különösen megtenném, hátha választ kapok arra, miért tette.

Mindenképp elolvasnám,hogy tudjam hányadàn állt velem, az élettel.

Ugyérzem nekem is sok titkom van amit nem akarok elmondani de a halálom után mindegy lenne.

Ha elolvasnám, az egy életre megnyomorítana, így inkább gyorsan bedobnám a tűzbe.

Olvastam már el búcsúlevelet, megbántam.