Fiatal felnőttek, ti hogyan kezelitek amikor a szüleitek nem fogadják el az új párotokat. Szülők ti ilyenkor mit vártok tőlünk?

Volt, azóta sem járok haza.

Nekem nyolc...

Nos, nálunk hasonló a helyzet. Elmondom akkor a család oldalát.

A húgom 4-5 évente menetrendszerűen átugrik egy új kapcsolatba, és egyre szánalmasabb alakokat újít be. Mindig megcsalva az előzőt.

Még fel sem ocsúdott a család abból, hogy a volt férj rendszeresen lehúzta apámékat, összevissza hazudott, a húgomnak már párhuzamosan megvolt az új pasi, akit anyám 1x látott, elég legyen annyi, hogy majdnem szívrohamot kapott tőle. A húgom elvárta volna, hogy tárt karokkal fogadjuk az új pasit.

Nos, nem tettük.

Anyámék sem, mi sem a férjemmel. Már elég cirkuszt végignéztünk ugyanazzal a menetrenddel. Elég.

Jöhet hozzánk, amikor akar, pasi nélkül.

#10 Igazából semmi nyomós oka nem volt, a férjem nem csinált olyat, ami ezt indokolta volna. Egyszerű zsigeri utálat volt. Apu nem akart egyedül maradni, azt akarta, hogy menjek haza, de egyedül. Sajnos ez lett a vége.

#9 voltam

Ilyesmi miatt, amit írsz (te diplomás, ő szakmunkás) semmi bajom nem lenne.

Az egyik lányom jelenlegi barátját én is nehezen tudom elfogadni, meg is mondtam a lányomnak, de nem szólok bele a kapcsolatukba. Vannak közös programjaink is, családi eseményekre meghívjuk. Itt valójában még számomra is megmagyarázhatatlan, mert viszonylag helyes, udvarias srácról van szó. égis van valami a személyiségében, ami taszít. Eleinte nem volt gondom vele, csak többszöri találkozás után kezdtem úgy érezni, hogy valami mégsem jó ... szerintem. A lánnyal viszont jól megvannak, dúl a l'amour. Még nagyon fiatalok, lehet változás a fiú részéről is. Majd alakul, az idő eldönti, hogy mi lesz ebből az egészből.