Szüleitekkel egy városban lakó fiatal felnőttek, milyen gyakran találkoztok a szüleitekkel?
Nagyon szeretem a szüleimet, de egyszerűen úgy érzem, hogy megfojt ez a kötelező jellegű találkozás. Elváltak, egyik hétvégén egy napot az egyiküknél, másik hétvégén egy napot a másiknál, és hatalmas sértődés van hogyha éppen nem érek rá. A másik napot pedig elviszi a házimunka és a következő hétre való felkészülés.
Viszont hétközben nem nagyon tudok a barátaimmal találkozni mert mindenki dolgozik, edzésre/szakkörre/valahova jár, így csak hétvégén tudnám megoldani és sokkal nagyobb igényem lenne a saját életemet élni.
Mások tapasztalatai érdekelnének, akik voltak már hasonló helyzetben - mi lett rá a megoldás?
24L
Hétközben nem tudsz a szüleiddel találkozni?
Én nem lakok velük egy városban, csak az egyik tesóm, ők kb havonta 1x mennek át.
Szerintem ha elmodod nekik konkrétan mi a helyzet és mikor miért nem tudsz menni, átlátják a helyzetet és megértik.
Nincs kőbe vésve, hogy mikor mész hozzájuk, külön életed van, ők is igazodjanak hozzád, te pedig hozzájuk! F.
Mi a szomszéd faluban lakunk, de párszáz méter híján egymásba ér a 2 település, kocsival 5 perc, szóval olyan, mintha egy város lenne. A férjem szüleihez "kimondatlan kötelező" a heti 1 látogatás (neki meg az unokáknak kötelező, én csak néha megyek). Nekem is terhes, hogy minden áldott hétvégét ehhez kell igazítani, remélem idővel elkopik ez a kötelezősdi. Az enyémekhez megyek ha ráérek, 3-4 hetente (oda meg a férjemnek nem kell jönni, mindkettőnknek van jobb dolga, mint a kevés szabadidejében rendszeresen a másik szüleit nézegetni). Ja, és az enyémek is elváltak, külön járok hozzájuk. Gondolhatod, hogy amikor egy hétvégére végre besűrítem valamelyik szülőmet, és "természetesen" a férjem is megy azon a hétvégén is a szokásos kötelezőre, egész rohadt hétvégén alig látjuk egymást. Az, hogy csináljunk is együtt valamit (mondjuk a gyerekekkel, családilag), hamvába halt ötlet.
Egyébként számít az időtartam is, nem mindegy, hogy 2-3 órás a látogatás, vagy félnapos, egész napos. Mi mindenhová csak pár órára megyünk. Legyen a te szüleidnek is elég, hogy délután elugrasz, és akkor valóban meg tudnád oldani egy hétköznap. Amíg nincs gyerek, addig általában ez nem okoz akkora nehézséget. Akár úgy, hogy egyből munka után odamész, haraptok valami melegszendvicset, beszélgettek, estére pedig irány haza. Valószínűleg mindenképp lesz sértődés, hogy miért nem tudsz minden hétvégén egy napot szülőzésre fordítani, vagy hogy ebédre kell menned (engem az ebédmániával vittek sokáig sírba) de ilyen ez a határhúzás, kötni kell az ebet a karóhoz, hogy nem tudsz, és ez sokkal kényelmesebb. Vagy blöffölhetsz, hogy maradhatnak a hétvégék, de ők jöjjenek hozzád - 90 százalék, hogy nem akarnak, és kibukik belőlük, hogy az kényelmetlen és nincs rá idejük. Akkor mondhatod, hogy naugye.
A férjem szüleivel és az én szüleimmel-nagymamámmal is egy városban lakunk.
5-10 perc autóútra.
Hetente - két hetente találkozunk velük felváltva.
Telefonon igazából minden nap beszélek anyukámmal, mamámmal és anyósommal is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!