Anyám azért ellenzi a páromat, mert nem mintacsaládból való, és voltak otthon problémáik, ez jogos?

Hihetetlen, hogy amikor a szexhormonok elárasztják az agyat, mikre képes az ember es milyen csodalatosnak latja a párját.

Azert biztos a ti családotokban is akad szép számmal kettyós meg sunyi. En azert nem ítélnék el sose olyat, aki öngyilkos lett, ne tudd meg soha, te is hogyan válhatsz azzá

Párom apukája 29évesen halt meg (párom ekkor volt 2 éves) . Az apja alkoholista volt egész fiatalkora óta,a belsőszervei feladták..Gondolhatjátok mennyit ivott ha ilyen fiatalon meghalt..

Na nekem meg mindenki azt mondta hogy tuti a párom is iszik mert az apja alkesz volt..

Sosem iszik alkoholt,hála istennek.

Nem tehet arrol hogy milyenek a szulei.

Az en apam iszik, dohanyzik es szerencsejatek fuggo. Semmi megtakaritott penze nincs, nem epitett hazat, nem vett hazat hanem orokolt hazban lakik.

Nekem ellentetben vele semmilyen fuggosegem nincs, van sporolt penzem, vettem hazat es ujszeru autoim vannak.

Anyadnak az a baja hogy a parod hatranybol indul mert nincsenek olyan szulei akik egy kis penzzel elinditottak volna az eletben

Kérdező, akkor harcolj érte, de okosan.

Anyukádat mindig te fogod tudni megfelelően kezelni, ez itt az első lépés.

(Később is lehetnek kisebb-nagyobb véleménykülönbségek, ezeket idegen féltől mindig nehezebb fogadni mint saját lányától/fiától, vagyis saját szüleiddel neked kell birkózni, az ő szüleivel pedig neki első sorban.)

Az érthető, hogy anyukád szeretné a legjobbat neked, és van egy bizonyos meglátása, ami miatt felgyulladt a piros lámpa és meg akar védeni.

Azt kell elérned, hogy felejtse el az előítéleteit, barátkozzon meg a gondolattal, és őt magát akarja inkább megismerni, hogy saját szemével lássa, milyen ember, nem pedig feltételezéseken alapulva próbáljon védeni.

Fontos az első benyomás, meg a megismerkedésük eleje, nem jó, ha ilyenkor tüskéket szúr - párod sem feltétlen fogja őt megszeretni így, később meg már sokkal nehezebb.

Üzenem anyádnak, hogy az én apám is öngyilkos lett, amikor én 3 éves voltam (24 éves volt). Apai nagyszüleim elváltak. Felnőttként családfakutatás közben találtam rá infókat, hogy ezen az apai ágon pl. a dédapám elhagyta a dédanyámat, aki utána egyedül nevelte fel a két fiát. 3 generáción keresztül a kisebbik fiúgyerek fiatalon öngyilkos lett, apukám volt az utolsó. Nagyapám öccse agyonlőtte magát egy éjszaka a belváros közepén, 1941-ben, 20 évesen. Dédapám testvére 30 évesen lett öngyilkos.

Jelentem: 36 éve élek boldogan a párommal, felneveltünk három gyereket. Öngyilkos gondolataim utoljára tiniszerelmek miatt voltak, és meg is maradtak azon a szinten.

Amúgy érdekessége a dolognak, hogy apukámnak és bátyjának még egy fiú fétestvére született nagyapám 2. házasságából. Viszont fiúgyermek egyiktől sem lett már. Apám bátyja meddő volt, apámnak ugye 1 lánya lett, a féltesóna pedig elég későn 2 lánya született.