Más anyja is szokott idegesítően ásítani?

Az semmi! Az én anyám még pislogni is szokott. A szemeivel!!!! Gyakran!!! Sokkal többször, mint ahogy anyád ásit. Na ez az igazi elviselhetetlen! Ettöl már igazán a plafonra lehet mászni. Brrrrr!!!!!

(Egyébként jol vagy?:-)

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Biztos elnyomta a sok szénhidrát.

Figyelmet szeretne kapni anyukád.Szerintem szerethiányos.Ni}ncs stabil önértékelése sem.

Szóval,több figyelemre,odafigyelésre vágyik. Akar akár többet beszélgetni,még ha ki se mondja/tagadja is ezeket a dolgokat;hogy érezze(vagy jobban érezze),ő mások számára értékes,ő fontos,ő mérvadó.

Mikor tini voltam, titkon mindig reménykedtem abban, hogy csak amolyan "tinihiszti" miatt szégyellem a szüleimet, habár objektív dolgok már akkor feltűntek, például hogy mindig az én szüleim voltak toprongyosak, vagy mindig mindenből ők csináltak patáliát, például egy ezer forintos osztálypénzről részletes kimutatást kértek, meg hogy egyáltalán miért kell. Felnőttként nem hogy nem változott semmi, hanem most már pontosan tudom, hogy igen, sajnos az én szüleim nem tudnak viselkedni, sem öltözködni. Férjemmel szoktuk mindig beszélni, hogy neki sosem kellett szégyenkeznie a szülei miatt, mert azok mindig fel tudtak öltözni az alkalomhoz illően és otthon is lehetett barátokat fogadni, mert otthon is kultúrált viselkedés fogadta őket. Ehhez képest az én szüleim egy bármilyen szülőértekezletre is munkásruhába este be, apukám kucsmában télvíz idején, míg más szülője ha nem is kiskosztümben, de csinosan, ahogy elvárod, hogy munkahely után megjelenjen egy felnőtt ember. Ha elhangzott valami "kritika" a szülőin, például akkor egy ezer forintos osztálypénz lehetősége, mert sajnos az intézmény magától nem tudja biztosítani a színházat, apukám egyből üvöltözve kezdte szidni Magyar Bálintot, aki miatt ez van. Nem tudom elmondani, mennyire kellemetlen volt. Otthon anyukám állandóan hashajtót szedett, majd mikor sikeresen kifosta magát, ahelyett, hogy a fürdő ablakát kinyitotta volna, kitárta az ajtót, hadd értesüljön mindenki a 200 nm-es házban, hogy ő sz@rt egy kiadósat. Apukám csak 200 decibellel és nagy sóhajjal tud fingani, ha esetleg kéred, hogy picit, PICIT fogja vissza magát, akkor üvöltözik, hogy a saját házában ha ahhoz van kedve, akkor a padlóra sz@rik. Ritka igénytelen ember volt mindig is, ha véletlenül át mertem hívni valakit és előtte kitakarítottam a házat (anyukám, hiába volt htb, leginkább egész nap - nyáron meztelenül - fetrengett, nem nagyon ápolt közeli kapcsolatot a porszívóval), akkor biztosan apukám direkt végigtrappolt a koszos cipőjével, a retkes munkásruháját is direkt az ebédlőben dobta le magáról, majd vonult hangos fingások közepette a hálóba, valami rongyos otthoni ruhát keresni. Az egész gyerekkorom így telt el. Sosem volt nekem sem egy rendes, kényelmes otthoni (de elmenős sem) ruhám, amiben szívesen kinyitottam volna az ajtót, ha csengetett a postás, valami guberált szakadt, rongyos sz@r volt kivétel nélkül.

Irigylem azokat az embereket, akiknek a szülei mindig tudtak viselkedni és sosem kellett szégyenkezniük miattuk, én felnőttként sem szívesen mutatom be őket senkinek, mert ugyan némileg javult a helyzet, így például már anyukám azért tisztálkodik és nem büdös, vagy meg van fésülködve, néha már-már egész normálisan is öltözik, de ha egy vendégségben valaki kínálja valamivel, ő tüntetőleg elfordul, mert immáron 15. éve fogyókúrázik és az egy szem vendégségben sem változik, csak nyers zöldség jöhet. Ha te enni mersz valami mást is, akkor szájhúzva jegyzi meg, hogy te olyat eszel, bezzeg ő, aki nem. Magyar Bálint és egyáltalán az aktuális politika pedig a mai napig kedvelt téma apukámnál nagyjából a 2. perctől kezdve, no még mindig nem egy kultúrált vitát folytat le, hanem üvöltve szidja az XY- t és nyíltan hülyézi azt, aki rá szavazott, hiába nincs tisztában a jelenlévők politikai nézeteivel. Ha valamivel nem értesz egyet, akkor jó magyar bunkó lévén lezárja a vitát annyival, hogy te TE nem érted, nem arról van szó, hogy más emberek vagyunk és ezért másként gondolkodunk, mert csak egy jó van, amit ő gondol, és ha te nem azt gondolod, akkor te egy buta kis csipsz@r vagy.

Nálunk apám ad ki ún. apa hangokat. Krákog, csámcsog, szipog az orrával, stb. Qva idegesítő. De tenni nem lehet ellene semmit, mert észre se veszi, amikor csinálja.

A saját lelki békém érdekében elcuccoltam otthonról