Lányom kifordult magából a költözésünk óta? Engem okol a megcsalások miatt is, mit csináljak?
Második férjemmel vagyunk épp válófélben, ő a lányom nevelőapja volt (az apjával 5 éves korában váltunk el).
11 évet voltunk házasok, a házasságunk 1. éve után tudtam meg, hogy már a kapcsolatunk alatt is voltak neki mások, valamint a házasságkötésünk után is. Nem akartam egy újabb válást, főleg, hogy az első férjemmel is azért mentünk szét, mert megcsalt... Igen, féltem mások véleményétől, ez van. Próbálkoztam egy ideig túljutni ezen, de nem ment, főleg, hogy a férjem megoldása az volt, hogy ha nem veszünk róla tudomást, akkor nincs probléma.
8 évig aludtunk külön szobában, az utóbbi években változott meg radikálisan a viselkedése. Állandó cirkuszok otthon, kötözködés a semmin, majd ordítozás. A megcsalásoknál meg sem próbálta titokban tartani őket, volt, hogy nyilvános helyre, közös barátunk éttermébe vitte az adott nőt, máskor a szeretője névtelen leveleket hagyott nekem a postaládában, vagy épp fürdővárosban élünk, ő mégis az ország másik végébe járt "strandolni", mert hogy ott jók a medencék és a szaunák...
39 éves vagyok, úgy érzem, ahhoz még fiatal, hogy boldogtalanul éljem le az egész életemet, lelkileg terrorizálva. Plusz megismerkedtem valakivel, ez volt a házasságom koporsójában az utolsó szög. Nem akartam én is titkos viszonyt, februárban elköltöztünk a lányommal és beadtam a keresetet is a bíróságra.
A lányom pedig azóta hadjáratot folytat ellenem, mert hogy én ezzel tönkretettem az életét... Visszajár a nevelőapjához, őt hívja, ha valahová hozni-vinni kell, tőle kér pénzt is. Megjegyzéseket tesz rám, hogy mit gondoltam, közel 10 éve nem szexelt a férjem, mióta külön szobában vagyunk, azóta csak olvas magányában?! És hogy pontosan tudtam én eddig is, mit csinál, de amíg "nem találtam egy másik f_szt", ez engem nem zavart. Meg, hogy ha ÉN mindent megadtam volna neki, biztos nem megy máshoz... Úgy, hogy pontosan tudja, hogy a férjemnek semmire nem volt otthon gondja, főztem, mostam, takarítottam rá, még azután is az ágyát húztam, hogy rég külön aludtunk. Igen, nagy segítség volt az anyagi biztonság is, ez tagadhatatlan, valamint az, hogy itt van a lányom, nem akartam őt sem rángatni összevissza. De tényleg eljutottam arra a pontra, hogy jobb egy olyan élet, ahol szerényebben élünk, de nem az állandó veszekedéssel telik az életem.
Vagy szerettem volna, ha megismerkedik a párommal, közölte, hogy az ablakból látta, milyen kocsija van, ennyit elég is tudnia róla, el tudja képzelni, milyen lehet... Mert éppen nem egy 30 milliós kocsival járkál, talpig márkás ruhákban.
És hogy én a válások tekintetében Guinness rekordra hajtok-e, mert ha igen, legalább a negyediket majd ne a szegénysorról válasszam, mert így hamar felkopik az állunk. És ami a legjobban fájt, hogy közölte, ahogy 18 lesz, ő költözik vissza a nevelőapjához, mert nem óhajt egy panelben élni, ahol azt is hallja, ha a szomszéd lehúzza a wct.
Oké, nem szép, hogy így beszél veled a lányod, de basszus, egész életében egy fos, diszfunkcionáló család mintáját látta maga előtt, mégis hogyan tanulhatta volna meg, mi a helyes?
Az én apám sem volt szent ember, kb ugyanolyan, mint a te férjed, megcsalások, cirkusz stb., mégis anyám volt az, akire nagyon sokáig haragudtam azért mert 20 évig élt egy kihűlt házasságban, mire végre elvált.
Úgy éreztem, anyám elárult, cserben hagyott engem - ő volt a felnőtt, neki lett volna lehetősége kimenekíteni minket ennek az embernek a karjaiból, de nem tette. Persze lehet, hogy igazságtalan, amiért ezt érzem, mert ő is elpazarolt 20 évet az életéből... de az én gyerekkorom is odalett. És visszakapni már egyikünk sem fogja azokat az éveket. Nem lehet meg nem történtté tenni a rossz tapasztalatokat, traumákat sem.
És igen, azt is megértem, hogy te őt akartad védeni, mert mégiscsak jobb ha van a gyereknek anyja is, apja is, viszont hosszútávon meg csak kiszúrtál mindkettőtökkel. Lehet, hogy ha akkor lépsz, már sokkal korábban találtál volna egy szerető párt, akivel békességben tudtok együtt élni. Nyilván így utólag a múltat most már nem lehet megváltoztatni, a legtöbb amit tehetsz, ha hagysz időt a lányodnak, hogy lecsillapodjon.
Kerdezo, olvasd el szazszor ezeket a valaszokat (kulonosen az utolsot), ha normalis kapcsolatot akarsz a lanyoddal a kovetkezo evtizedekben. Az enyem is kb. ebben a korban b...ta el. Most 33 vagyok.
EGOT FELRETENNI, az o erzelmeit VALIDALNI. Mutass megertest. Mondd meg neki, "igen, hibaztam, megertem, hogy duhos vagy".
!!!!!
"ahogy 18 lesz, ő költözik vissza a nevelőapjához, mert nem óhajt egy panelben élni, ahol azt is hallja, ha a szomszéd lehúzza a wct"
Kettőn áll a vásár. Ha a nevelőapja befogadja.
Vagy majd elmegy dolgozni és lakást/szobát bérel, vagy kollégiumba, ha tanul.
Az még odébb van.
Addig köszönje meg, amit tőled kap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!