Szakított velem a párom és még anyám is belém rúg,miközben beavatom a dolgaimba?

Én most tényleg nem rosszból.... De ha te hibáztál, ezt tudod is és be is ismerted anyád előtt is, miért csodálkozol ha ezt mondja? Inkább talán neked az igazság fáj, hogy elrontottad a dolgokat és ezzel szembesülni kell.

Inkább tanulj belőle! Máskor ne tégy olyat, amivel megbántasz mást és amit magad is megbánsz.

Én emlékszem, amikor én szakítottam az exemmel és azt hallottam vissza, hogy őt sem sajnálta a saját családja, mert látták, hogy én szerettem de valszeg tudták, hogy fordítva kevésbé. Aztán szakítottam vele és mégis rosszul érintette. Szerintem az egóját csak... S elvileg arcába mondták, hogy ő volt a hülye. Valóban ő volt a hülye amúgy, mindent megtett, hogy kiszeressek belőle. S még én voltam pedig olyan kedves, hogy nem is úgy szakítottam vele, hogy a fejére olvastam mindent amit tett.

Nem tudom ő tanult e belőle... Emlékszem, ő sem szeretett szembesülni a saját hibáival.

Mondjuk nem értem, mi bajod. Egyértelműen nem tisztelted az exedet, csúnyán viselkedtél vele, belerúgtál, sorolhatnám - akkor most miért nyavalyogsz, hogy kidobott?

Anyukádnak marha idegesítő lehet hallgatni a napi szintű kesergést a semmiről, mikor te szúrtad el.

Azért neki is vannak hibái ettől függetlenül,egy kapcsolathoz két ember kell. - bocs, én sem akarnék olyannal megbeszélni semmit, aki felemeli velem szemben a hangját, kiabál, ideges és sorolhatnám.

Az ilyen ember MAGÁT szereti, a másikat csak használja épp aktuálisan - de persze, miután az értelmesebbje kibágja, mással veszekedjen, akkor már "jaj, úgy szerettem a barátnőmet".

Ja, persze :D