Akinek a gyereke öngyilkos lett,hogy élte túl? Hogy dolgozta föl?

4-es, ezt azért cáfolnám. Testvérem 18 éves lánya lett öngyilkos, osztályelső volt a gimiben, több nyelven beszélt, egyenes út az egyetemre, aranyos szülők, stb.

Jött egy pajzsmirigy betegség, nem ragozom, úgy beb@sztak neki a hormonok, hogy már a szar is szar volt, nem hogy az élet. (Írt búcsúlevelet, kb. azt írta, hogy már minden este olyan gondolatok jönnek elalvás előtt, hogy minden "szar", és az adott napon már reggel is úgy ébredt, és akkor bevette anyuja összes szívgyógyszerét. Ez korán reggel volt, délután találták meg, amikor munkából hazaértek, fél 6 felé:(((((((((((( (3 napot élt még a kórházban).

Nekem is van több pajzsmirigyes barátnőm, mondják, hogy amikor úgy billen a dolog, borzasztó gondolatok jönnek, egyik hormon szétcseszi a másikat, ki tudja, mi mivel van összefüggésben...

Nem kell mindent a szülőkre tolni.

Nekem unokatestvérem akasztotta fel magát a 20 évei elején, és én most sem tudom hogy pontosan miért. Sok pletykát hallottam, erős fájdalomcsillapítok, szerelmi bánat stb.

Az biztos, hogy a szülők néhány nap alatt éveket öregedtek (volt egy babájuk még korábban ami halva született), nagyon megrogytak. Nem lehet feldolgozni. Azt tapasztaltam, hogy azoknak könnyebb tovább lépni, akiknek van még gyerekük. A többieknek lehetetlen.

A legtöbb esetben nem a szülő a hibás, amúgy, csak könnyű a szülőre fogni.

Nekem is voltak öngyilkossági gondolataim nem is kevés, miután elvesztettem az egyik szülőmet.

A másik is gyászolt, az egész család gyászolt, nekem meg jött, hogy miért éljek, mert ezt a fájdalmat nem dolgozom fel.

Aztán mindannyian élünk, de volt egy kemény évünk.