Miért zavar másokat, ha valaki segíti, támogatja a gyerekét az életben?

2: Nemrég olvastam, hogy az irigység az az érzés, mikor valaki azt érzi, azért nem jut hozzá valamihez, mert a másiknak VAN.

Tehát a vagy ő, vagy én érzése.

WIN-WIN szitut nem tud elképzelni.

Mert ha egyszer tényleg a segge alá teszik pl a lakást, és nem ő dolgozott meg érte, de az észt azt tudja osztani, hogy mit hogyan kellene csinálni, hogy a másiknak is legyen háza, esetleg még le is nézi, akkor én megértem, hogy nem lesz szimpatikus az ember, és igenis zavarhatja az embert, hogy olyan pofázik neki arról, mit hogyan kellene csinálni, aki nem is azt az utat járja be.

Ezzel szemben amúgy én is támogatom azt, hogyha tudnak, akkor a családtagok segítsék egymást, de megértem azt is, hogyha valakit ez zavar.

Szerintem te tévedésben vagy.

Nagyon sokaknak -ahogy nekem is- a legkevésbé sem azzal van problémánk, ha valaki segíti a gyermekét.

Azzal van baj, amikor a gyerek aki semmiért sem dolgozott meg, jár a szája, beképzelt nagyképű aki semmit nem becsül meg. Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik, de bőven akad az ilyenből.

Alapjáraton senkire nem vagyok irigy. Segítik? Nagyszerű,tegyék ha tehetik, de amellett tessék a gyereket életképessé is nevelni, a gyereknek meg tessék szíves a szüleit megbecsülni, tisztelettel lenni feléjük, és idős korában sem elfelejteni, nem leszarni és nyűgként kezelni.

Fiatal cégvezető vagyok és mindig az első sztereotípia, hogy szüleim pénzén élek nagy lábon, aztán, miután közlöm, hogy nem, rég elhunytak, akkor jön, hogy ja, úgy könnyű, ha örököltél és volt mit befektetni.

Mégis mit kellett volna csinálnom? Elégetni a pénzt, hogy fair legyen mindenkivel szemben?

Egyébként ez csak nálunk divat, külföldön többnyire örülnek a sikeremnek, akiket megismerek, nem egyből az irigység megy..

Akire te hivatkozol olvastam ott az embereket nem az zavarta, hogy kapott lakást, hanem hogy mennyire beképzelt, nagyképű volt és lenézte azt aki minimálbért keres vagy hitele van. Nekem is egy unszinpatikus alak.

Engem is támogattak a szüleim, de úgy, hogy apukám másodállást is vállalt. Nélkülük nem tudtam volna fizetni az egyetemet. Nagyon hálás vagyok nekik és sosem felejtem el mennyit tettek értem. Szeretem, tisztelem őket és ezt ki is mutatom. Nem érzem magam többnek attól, hogy jó munkám, házam, diplomám van. Nem vagyok ettől több, mint az akinek nincs. Nekem példát mutattak a szüleim én is segíteni fogom amennyire tudom a fiam.

Van persze pár irígy ember is. De amit én tapasztaltam a legtöbb esetben olyan embernek szóltak be aki nagyképű és öntelt hólyag volt. Amit megértek én sem bírom az olyan embereket akiknek akkora arca van, hogy az ajtón nem fér be.