Hogyan büntetnétek meg a gyereketek, ha Ő az helyett, hogy elment volna a Jó tanuló jó sportoló díjátadóra, inkább egy büfében pizzázott meg piált a barátaival?

Látszik, hogy a gyerek nagyrészt az elvárások miatt hajtja magát ennyire. Szegénynek, ahogy írtad, kevés ideje van a barátaira. És ez a kamaszoknak nagyon fontos. Valamikor ki kell kapcsolódni.

Es kérdező. Ha te éveken keresztül minden nap dolgoznál, tanulnál, senki másra nem lenne időd, neked nem lenne eleged? Nem használnád ki az alkalmat, hogyha lesz egy olyan időpont, amikor pihenhetnél vagy szórakozhatnál? A gyerek is ember. Örülj inkább neki, hogy miket még nem csinál, és hogy alapjáraton véve jó gyerek.

Egyetértek azzal, hogy nem csinálunk olyat, hogy megígérjük, hogy megjelenünk valahol, aztán nem megyünk el, no de itt ez csak a jéghegy csúcsa.

Mint ahogy ezt sem merte nektek elmondani, úgy azt sem, hogy elege van már a nagy sportolásból, csak a ti elvárásaitok miatt csinálja. És ez a rohadt nagy gond.

Gondolj bele, a gyerekednek nem volt soha élete, szabad programja, ahol önfeledten szórakozhat, ahol nem a teljesítménnyel kell foglalkoznia. Amíg mások játszottak, barátokkal, családtagokkal voltak, szülinapi zsúrokra, osztálykirándulásokra, nyaralásokra mentek, addig ő edzett. Amíg mások játszhattak otthon a számítógépen, ő edzeni ment. Amíg mások ehettek bármit, pizza, csoki, nasi, addig neki folyton figyelnie kellett, hiszen nem lehet egy dekával se nehezebb, izomtalanabb. Amíg mások abbahagyhatták a nekik nem tetsző sportot, neki folytatnia kellett. És mindig csak a teljesítmény, több, több, több kell, sohasem elég semmi és ott az örök rettegés, hogy mikor jön egy nála jobb.

Értem én, hogy olimpikont szerettetek volna faragni belőle, de itt az ideje, hogy belássátok, ez nem az ő útja. Erre nagyon kevés ember alkalmas, de attól még nem lesz felesleges a sok erőfeszítés, hiszen lehet egy jókedvű, lelkes amatőr, aki csak azért sportol, mert szereti csinálni és élvezi, nem pedig a kényszer nyomása alatt, mert muszáj.

Amúgy én ugyan élsportoló nem voltam, a tanulmányaim miatt kaptam jutalmakat meg a munkahelyemen is adtak már oklevelet, de én rettenetesen utáltam az összes ilyen díszf@sz rendezvényt. Nekem bőven elég volt a szóbeli elismerés, utáltam ott felvonulni meg ilyenek. A munkahelyemen már el se járok az ilyen törzsgárda bálokra meg hasonlókra, adják ide az extra pénzt, amiért megdolgoztam, a többi nem érdekel.

"Pintér Sándor oklevelet (plusz ösztöndíjat) adott a diákolimpikonoknak és ő nem ment el a díjátadóra"

Vele én sem akarnék kezet fogni.