Mennyire elborult a “meg foglak ütni” kijelentésre azt válaszolni hogy “üss meg”?

Igazából azon a ponton vagyok ahol tudom hogy semmi se fogja megoldani a családi problémáimat, csak az ha majd elköltözök és minden kapcsolatot elvágok a rokonságtól, de több évnyi folyamatos verbális bántalmazás után már nem az igaziak az idegeim. Ha valaki a családból azt mondja megüt (mondjuk nem hiszem hogy megtenné, bár vállalnám) vissza mondom hogy tegye, vagy ha egy több órás munkába kerülő rajz széttépésével fenyeget elveszem tőle és széttépem én és hasonlók. Tudom ezek már radikálisabb reakciók, és nem feltétlen normálisak, viszont a helyzetben való túlságos érintettségem miatt a moráljaim se toppon végzik a cselekedeteim felülvizsgálatát, úgyhogy a kérdés: teljes idegroncs szörny lettem, vagy még a nem-normális-de-érthető szinten vagyok?

( azt megjegyezném hogy egyébb szociális kapcsolataimban nem ilyen vagyok, sok jó barátom van, és mindig mindenki rám ragasztja a “cuki” jelzőt. Itt is tényleg az egyetlen indok hogy ide jutottam, a háttérben álló több évnyi trauma)