Aki abban a helyzetben volt, hogy szó szerint a saját szüleinek nem kellett milyen felnőtt lett?

Nevelőapám apja ismeretlen, anyjának nem kellett beadta árvaházba a 30-as években

Egy öregasszony hozta ki onnan aztán az nevelte több szintén árvaházas gyerekkel együtt őket

Egyszer jött el érte az anyja és vitte el magához évekkel később de ő azt mondta nem marad, visszajön inkább a nevelőanyjához

Nevelőapám már 12 éves korában dolgozott abban az időben divat volt már 12 éves kortól kiadni a gyerekeket fizikális munkára pénzért úgyhogy ő 60 éves koráig dolgozott 12 éves kora óta de mint gyáripari részlegigazgató ment már nyugdíjba

Végig ötös tanuló volt mindenből, automatikuaan tudott gyorsírni is saját magától, rendkívűl jó memóriája volt amit többen is megjegyeztek neki

Most 90 éves alig bír már a vécére is kimenni siralmas nézni hogy meg tud öregedni egy ember

Mentalitásilag komoly ember volt de egyébként teljesen normális volt minden téren nem ivott nem dohányzott soha, szeretett kertészkedni meg gyümölcsöt termeszteni szabadidejében már nyugdíjas éveiben

De annyi biztos, hogy jó példa, hogy milyen értékes emberek vesznek oda akik jól láthatóan a teljes nulláról küzdik fel magukat és senkinek nem kellenek pedig ha lenne még egy életük ezek még a világot is megváltanák

Engem utálnak a szüleim.

El akart vetetni csak későn jutott eszébe anyámnak.

Meg is mondta hogy nem szeret mert engem nem lehet szeretni.

Most családom van , a férjem és a lányom szeretnek, nekik fontos vagyok. Sokat ölelgetem és puszilgatom a lányomat, tudom mi az amit én nem kaptam meg soha a szüleimtől és szükségem lett volna rá.

A szüleimmel pedig nem beszélek. Eleget bántottak már.

Pont most utolsó 2 éjjel rémálmom volt anyámmal.

Álmomban elvette a gyerekemet és én nekitámadtam kiabáltam és lehordtam minden rohadt k.nak.

Gondolom dolgoznak bennem az indulatok , a rengeteg fájdalom amit okozott , és most álmomban elégtételt veszek. Neki megyek , megtépem.

Nem akarom már többet látni, ő úgyis azt mondta hogy nem vagyok a gyereke.

Elköltöztem, elmentem pszichológushoz, aki segített rávilágítani, nem én vagyok a hálátlan (mint halgattam éveken át), hanem ők a gyereknevelésre alkalmatlanok, azóta úgy állok hozzájuk.

Elcseverészek velük az időjárásról max., de ennyi.

A nevelőapám ütött vágott, elhordott mindennek. 10 éves koromtól. Senki nem szeret, semmi nem lesz belőled, soha senkinek nem fogsz kelleni,semmire kellő vagy. Megfogom keseríteni az egész életed... Stb stb. Nem telt el olyan nap, hogy ne lett volna nálunk ordibálás. Leesett egy palacsintadarab a földre, ezért falhozvert, hogy rá fognak menni a hangyák és hogy én mennyire felelőtlen vagyok. Reggel azzal keltett, hogy hozzámvágta a tányért olyan erővel, hogy mellettem a falban lyukat vájt és rajtam törött szét, mindezt azért, mert bent felejtettem a szobámban és ő nemtudott miből enni. (mert nyilván csak egy tányér volt négyünkre) Anyám meg végignézte sajnos. Nagyon sokáig egyik kapcsolatból a másikba menekültem megrögzötten, hogy végre érezzem, hogy engem is szeret valaki. 19 évesen megpróbáltam öngyilkos lenni, mert már nem bírtam tovább, alvás zavaraim voltak, nem mertem elaludni, mert minden éjjel alvásparalízisem volt, pszichiáterhez jártam. Beszedtem az összes gyógyszert és búcsúlevelet írtam az öcsémnek és az anyukámnak,alkoholt ittam a gyógyszerekre és lefeküdtem aludni. Reggel felébredtem, 2 napig hánytam, és semmi sem maradt meg bennem. Az anyám 1 hétig nem állt szóba velem, ahelyett, hogy segített volna átvészelni. Egy idegroncs voltam. 21 évesen ismertem meg a párom. A nevelőapám képes volt telefonon felhívni, hogy én ilyen, olyan és amolyan vagyok. Akkor a párom elmagyarázta neki a dolgokat, hogy ő egyedül is eltudja dönteni mit szeretne. Párszor még bepróbálkozott, mikor párom jött értem, hatalmas cirkuszt csinált előtte azon, hogy nyitva hagytam a tusfürdő tetejét, és hogy milyen buta felelőtlen nő vagyok én, ilyet akar maga mellé... Viccesen hangzik, de tényleg elhitte, hogy igaza van. Akkor döbbent rá a párom, hogy ha nem ránt ki ebből a közegből én teljesen tönkre fogok menni, így is minden alkalommal mikor hazavitt sírtam, mert féltem mit kapok már megint. 2 hete ismertük egymást mikor végül nem vitt haza, hanem elvitt az szüleihez, akik nem engedtek többet haza. A párom mutatta meg azt, hogy milyen az mikor valaki tényleg szeret, és nem bánt, sem szóval sem kézzel... Ők mutatták meg milyen egy igazi család, akik szeretik egymást. 6 éve vagyunk együtt, Vettünk egy szép családi házat 30 év hitelre :D, 5 hónapja született meg a kislányunk, akit a világon mindennél jobban szeretünk, és soha de soha nem hagyom majd, hogy nélkülöznie kelljen a törődést és a szeretetet. Mindent megadok majd neki ami nekem nemadatott meg. Szerető anyát és szerető apát, akikre mindig számíthat és akikhez minden gondjával szaladhat, mert mindig segítünk majd neki.

Anyám tavaly bekattant pszichiátrián volt majdnem egész évben, ezalatt a nevelőapám elhagyta egy másik nőért a 15 éves öcsémmel együtt. Az anyám megpróbált öngyilkos lenni, az öcsém meg végignézte... Sajnos akit ez a 15 év bántalmazás a legjobban tönkretett az nem én vagyok, hanem az öcsém és az anyám, pedig őket soha nem bántotta. Én úgy érzem én csak erősebb vagyok és mostmár bármit kibírok.