Felnőtt vagyok. Elveszítettem az anyukámat. Van olyan hely, csoport, ahol megértenek, ahol esetleg meghallgatnak, támogatást nyújtanak?

Részvétem.

Merre laksz? Keresek neked gyászfeldolgozó csoportot

Háziorvos?

Pszichológus?

Egyelőre nem vagyok hasonló helyzetben, de mindennek eljön az ideje.

Én azzal próbálom felkészíteni magam, hogy mindenkinek lejár az ideje, meg hogy ez egy körforgás stb. Elmennek az öregek, jönnek a fiatalok. Aztán a fiatalból öreg lesz, majd ők is elmennek.

Már a megszületésünkkor halálra vagyunk ítélve, csak annyiban különbözünk, hogy kinek milyen hosszú a halálsor.

Nyilván ez nem vígasz, de ha a természet körforgása részesének tekintjük magunkat, akkor könnyebb lehet megérteni.

Fel akartam hívni egy gyászterapeutát, akit ismerek, de most nem kapcsolható egyáltalán a telefonja.

Esetleg holnap vagy holnapután keressél meg privátban. (Újra megpróbálom.) Néhány nap múlva is rámírhatsz, szintén privátban (nem szeretném nyilvánossá tenni az illető elérhetőségét.)

Köszönöm a megértést.

Pilinszky János: A tenger

A tenger, mondtad haldokolva,

s azóta ez az egy szavad

jelenti számomra a tengert,

s azt is talán, hogy te ki vagy.

S azt is talán, ki vagyok én?

Hullámvölgyek, hullámhegyek.

Agóniád, akár a tenger,

megszabadít és eltemet.

Anya, anya. Hétköznapok.

Halálod hallom s hívlak én.

Irtóztató hétköznapok.

Szegény, szegény, szegény, szegény.