Mit tehetnek ebben a helyzetben?

Anyummal sajnos sosem volt a legjobb a kapcsolatom,anyagilag mindenben tàmogat,de az érzelmek terén egyàltalàn nem..

Folyamatosan beleszól az életembe,bàrmit,mondok neki kritizàl és beszól,folyamatosan sérteget.

Saját véleményem se lehet lassan,mert megsértődik ha nem értek egyet az ő véleményével,és eléggé úgy érzem hogy el vagyok nyomva.

Ha nem csinálok meg azonnal valamit amit kér akkor màr rögtön semmirekellő vagyok.

Ez főleg akkor szokott előfordulni ha rossz napja van,eléggé hangulatember,van hogy így a semmiből kezdd el beszólogatni,ok nélkül.

A màsik hogy borzasztóan homofób és rasszista, a legjobb fiú baràtom meleg,és egyszer àtjött,és utànna napokig hallgattam anyu bàntó beszólàsait,mert szerinte ez egy ,,betegsèg’’ ,és biztos nem nevelték jól,aztán nevetve megjegyezte hogy remelem én nem leszek leszbikus(meg sose volt barátom)

Apával hal istennek nagyon jó a kapcsolatom,de őt is elnyomja meg a két kisebb tesómat is,néha úgy érzem hogy kicsit elege van belőlünk.(pedig alaptalanul,jól tanulok,és itthon segítek a hàzimunkàban is.)

Azon is gondolkoztam màr hogy elköltözök csak sajnos anyagilag teljesen függök tőlük,hiàba vagyok jogilag felnőtt,(ebben az èvben érettsègizem).

Ràadàsul ez màra màr àllandósult napi szinten ez van,és már kb.megfojt ez a helyzet.

Ha tudnàtok valami jó tanàcsot adni azt megköszönnem.

18l