Hogy vegyék lelki erőt anyukám miatt, vagy mit tegyek?

Egyébként remélem, tudod, hogy egy demens ember akár 4-5 éven át is élhet. Nagynéném 12 éven át ápolta az anyját - ráment a házassága, a gyerekei.

Az egész élete, mert a férje nem bírta a nyomást (tartson el 4 embert egymaga, a felesége folyton feszült, ingerléeny, sír, mindenért nekitámad), a gyerekeknek nem volt anyjuk gyakorlatilag.

Szomorú helyzet de valóban az otthon a megoldás már csak a gyerekek miatt is

Ismerős a szitu félsz hogy mi lesz ha beadod és mondjuk meghal

Voltam hasonló helyzetben én nem az otthon mellett döntöttem nem mondom hogy megbántam de tönkre tett lelkileg az tuti

Szóval nehéz a választás de vedd figyelembe a családod nyugalmát is

2-es vagyok. Én 10 évet szenvedtem az apámmal. Ő sem akart otthonba menni. Ő meg is fenyegetett hogy ha nem csinálom azt amit ő akar, leszúr. Borzalmas volt... nem tudtam senkit sem felvinni, párkapcsolatról nem is beszélve... Folyton feszült, ingerült voltam. Minden apróságért felidegesítettem magam, a hányinger kerülgetett ha szólt valamiért. Nekem is nagyon nehéz döntés volt, de akkoriban nem mondtam el neki az alakulóban lévő párkapcsolatomat. Mikor kórházba került, volt hogy jobban volt. A hideg levert hogy mit csinálok vele, haza nem viszem az is biztos. Már nézegettem neki egy otthont, 3 millió lett volna a beugró. Annyi pénzem nem lett volna. "Szerencsére" a sors úgy alakította a dolgokat hogy meghalt a kórházban. Egyik szemem sírt a másik nevetett. Hatalmas kő esett le a szívemről, de a másik oldal meg ott volt hogy a halálával elárvultam. 35 éves vagyok.

Válaszd a családod. Tudom hogy nehéz, hisz az anyukád. De a családod a jövő, ő meg a "múlt", hogy így fogalmazzak :( Legyél rájuk tekintettel, és te is tönkremennél benne.

Nem igaz, hogy az otthonokban szedálják vagy bántják az időseket. Viszont az igaz, hogy neked, a férjednek és a gyerekeidnek jogotok van normális életre. Keressetek egy demenciásokat fogadó otthont, több helyen is iratkozzatok fel a várólistára és helyezzétek el anyukát. A nyugdíját (annak max 90%-ig) kell befizetni, az állami normatíva kipótolja.

Utána látogassátok rendszeresen, tisztességgel, vagy legalábbis te mint a lánya. Az otthonban folyamatosan van, aki gondozza, felügyeli, megfelelően gyógyszerezi. Apám 2,5 éve él ilyen helyen, bár gyengül, de még fennjáró, van társasága, barátkozik, amikor éppen nincs zavart állapotában. Hetente látja orvos, és én is tudok dolgozni. Nálunk a férjem hallani sem akart arról, hogy magunkhoz vegyünk és utóbb belátom, teljesen igaza volt.

Emberek, pont ezért nettó kitocás, ha valaki későn vállal gyereket... A gyerek szívja meg, egyedül marad az ápolással, mert szakszerű segítséget is max pénzért tud kérni.

Kérdező, add otthonba, mert ha így megy tovább, a gyerekeidből idegroncs lesz...

Hatvan éves vagyok, de már elmondtam a gyerekeinmek, és írásba is adtam, hogy ha bármitől olyan állapotba kerülnék, hogy nem ismerem meg a saját gyerekemet, akkor azonnal tegyenek intézetbe.

Otthoni ellátás kizárva.

"Emberek, pont ezért nettó kitocás, ha valaki későn vállal gyereket... A gyerek szívja meg, egyedül marad az ápolással, mert szakszerű segítséget is max pénzért tud kérni."

Nyilván van hátránya a késői gyermekvállalásnak, de ilyen szempontból nem hiszem, hogy könnyebb helyzetben lenne a kérdező, ha nem 34 évesen, hanem mondjuk 60 évesen lenne ilyen élethelyzetben - leszámítva azt, hogy akkor az otthon ápolás időszaka alatt nem lennének ennek kitéve a saját kiskorú gyerekei.

De sem lelkileg, sem fizikailag, sem anyagilag, nem lenne könnyebb, - sőt inkább sokkal megterhelőbb.

Nekem van olyan 62 éves ismerősöm, aki évekig otthon ápolta a 80 feletti (nem demens) anyukáját, és gyakorlatilag ráment a fizikai egészsége is, mert úgy megemelte magát, hogy gerincsérvet kapott, aztán a gerincműtét során valami komplikáció történt, és azóta már az ötödik gerinc műtéten van túl.

"Hogy vegyék lelki erőt anyukám miatt, vagy mit tegyek?"

Gondolj a gyerekeidre, és szerintem tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy amikor anyukád még nem volt demens, és akkor dönthetett volna arról, hogy ha netalán ilyen állapotba kerül, akkor ő vajon azt választotta volna, hogy egy idősek otthonába kerüljön, ahol megfelelő ellátást kap, ti pedig akkor látogatjátok meg, amikor akarjátok, vagy azt, hogy rád maradjon a gondozása napi 24 órában, és rámenjen a fizikai, lelki és mentális egészséged, netalán a házasságod, ma gyerekeid pedig meg legyenek fosztva egy békés, nyugodt otthoni környezettől és normális gyerekkortól.

Szerinted anyukád akarta volna, hogy az unokáinak ne a szép, örömteli emlékek maradjanak meg róla az emlékezetükben, hanem az, hogy rendszeresen szétkeni a székletét, ráadásul félniük kell tőle, mert számukra ijesztő módon viselkedik?