Ha egy anya azt mondja a gyerekének, hogy nem tetszik a neve, én azt akartam, hogy ...-nak hívjanak, az őszinteség, vagy bántalmazás? Ha kérdés nélkül, ő hozza szóba.

Hát én ebben semmi önbizalomrombolót, de bántalmazást aztán főleg nem látok.

Én is tudom, hogy Anyu nem ezt a nevet adta volna nekem, ha Apu nem ragaszkodik hozzá, a féltesómnál már nem hagyta magát. És az én lányaim is tudják, hogy melyikőjük kapta Apa kedvenc nevét, ami nekem sosem jutott volna eszembe, de a gyerekkel együtt a nevét is megszerettem.

Nem bántalmazás, apám is elmondta, ő milyen nevet akart nekem adni :D - anyám HÁLISTEN lebeszélte róla.

Ha úgy neveznek, mint ahogy apa akart 18 évesen megváltoztattam volna.

Emese - szép név, tény - NEM a vezetéknevemmel :d

Ha egyébként nem viselkedik bántalmazó szülőként, akkor szerintem simán csak őszinte volt. Talán régóta hordozza ezt magában, és szükségét érezte, hogy kimondja. Ettől függetlenül nekem is rosszul esne, én nem mondanék ilyet a gyerekemnek.

Valamelyik közismert pszichológus (talán Bagdy Emőke, de nem vagyok benne biztos) hirdeti, hogy egy szülőnek őszintén el kell mesélnie a gyerekének azokat a dolgokat, amikre ő még nem emlékszik, például ha nem kívánt terhességből született, vagy kicsi korában nem szerette őt, vagy más nemű gyereket akart stb. Én nem értek ezzel egyet. De lehet, hogy anyukád olvasott egy ilyen témájú cikket valahol, és ezt a tanácsot követte.