Ha egy anya azt mondja a gyerekének, hogy nem tetszik a neve, én azt akartam, hogy ...-nak hívjanak, az őszinteség, vagy bántalmazás? Ha kérdés nélkül, ő hozza szóba.

Én ovastam itt olyat, hogy apuka ragaszkodott hozzá, hogy a gyerek az ô nevét vigye tovább, így lett mondjuk ifjabb Kovács Géza. Aztán elváltak, apuka lelépett, feléjük se néz, anyuka meg egyedül neveli Gézukát, akit szivesebben nevezett volna máshogy.

De akkor se kéne a gyereknek ezt így felhánytorgatni, hiszen nem ô tehet róla.

De miért a gyerekének mondja? Nem a gyerek nevezte el magát.

Csak én nem tudom értelmezni ezt a kérdést?

Gondolom ezt azért mondja, mert valami elmaradott család vagytok és az apád, a pátriarka férj "kényszerítette" anyádat erre.

Nem bantalmazás, csak tényjözlés.

Persze, lehet bántó, ha olyan kontextusban hangzik el.

Neked amúgy tetszik a neved?

A fene megette azt a házasságot, ahol még a gyerek nevét sem tudják közös akarattal eldönteni, hanem az egyik kierőszakolja, hogy úgy legyen, ahogyan ő akarja.

Egyébként ilyenkor lehetne 2 keresztnevet adni.

A nyitóra visszatérve: az ilyen nő alkalmatlan anyának. Ez nem őszinteség, hanem tapintatlanság és tahóság.