Az tényleg igaz miszerint a kisállat házi kedvenc gondozása felkészít arra milyen lesz gyereket nevelni?

Mondjuk úgy, hogy vannak olyan aspektusai, amik segítenek "ráhangolódni". :D Megismerni saját határaid, mit bírsz/mit nem bírsz, hol lesznek gondok + amit vki írt, hogy ha a pároddal közösen nevelitek a kutyát, akkor mennyire tudtok együttműködni. Például: meg tudtok-e egyezni alapvető dolgokban, melyik dokihoz járjatok vele, ha valami baj van, mikor vigyétek/ne vigyétek, milyen etetés legyen, kaján és kötelező kiadásokon kívül mennyit/mire költsetek, milyen gyakran vigyétek sétálni, azt hogy osszátok be, kell-e kutyaovi/suli, nevelési kérdések (egy kutya szellemi szintje kb. egyenlőr egy 2-3 éves gyerekével, szóval azért tud adni feladatot a gazdinak), írta vki, hogy jól meg lehet tapasztalni, mennyire tudtok együttműködni pl. szabályrendszerek felállításában, ez nagyon is igaz stb. Kiskutyánál vagy ha a kutya beteg vagy vmi krónikus baja van akkor az otthoni balesetek, pisi, kaki, hányás, éjszaka lerohangálás, gyógyszerbeadás, sebkezelés stbstb. kérdéseket hogy oldjátok meg.

A mi kutyánknak pl. van (volt) egy gyomorproblémája, ami miatt kb. változó gyakorisággal, de 24-48 órán keresztül 1-3 óránként kellett vele szaladgálni le, először füvet legelt, aztán mert hasmenése volt. Télen is, éjjel is, hajnalban is. Ezt bizony meg kellett beszélni éjjel 1-kor, hogy oké, úgy tűnik ez lesz éjszaka is a program, akkor másnap kinek húzósabb a napja, ki vállalja az éjszakai ügyeletet, ki a nappalit vagy felváltva megyünk le vele stb.

De bármennyire is szereted az állatot, azért a saját gyereked más lesz, nyilván. :)

21.

Éjjel leviszed a kutyát füvet legelni?

LOL

22-es, örülök, hogy viccesnek találod!

Utcakutya volt kölykökkel, tehát feltehetően kb. MINDENT megzabált, amit talált, hogy életben maradjon, majd menhelyi kutya lett, ahol szintén nem a kiegyensúlyozott táplálás jellemző. Tropára ment a gyomra, és néha ilyen brutális gyomorégéses/gyomorsavtúltengéses eseményei voltak (volt hogy 3 hetente, volt hogy 3 hónapig semmi).

Elkezdett körbe mászkálni, nyalta a padlót, jelzett, hogy menjünk (rohanjunk) le, és lent legelt. Nem tudom másképp mondani, nem a pár-fűszálat-elrágcsált típusú fűevés, hanem szó szerint csomóstúl tépte ki a füvet. És ezt mondjuk 2-3 óránként eljátszotta egy kb. 12 órás periódus alatt, utána 12-24 órás fosás, 2-3 óránkénti leszaladgálással (soha nem volt baleset otthon) + 2 napig az emésztetlen füvet húzkodtuk ki a seggéből, mert nem tudta teljesen kikakilni. Tényleg jó móka hajnali 3-kor, télen, -5 fokban! Úgy jártunk az orvoshoz, mintha haza járnánk, kipróbáltunk mindent is, de igazán gyógymódot nem talált/találtunk (állandó Quamatel szedés alatt nem volt neki ilyen, de azt meg a doki nem ajánlotta hosszú távon). Nem tudom, hol kopogjam le, de úgy tűnik a normális táplálkozás lassan megszünteti a bajt, mert egyre ritkábban van ilyen, és az utolsó esetekben már csak 1-2 extra sétával egybekötött enyhe legelgetés történt, és nem volt utána hasmenése.

Remélem jól szórakoztál!

Arra SEMMI nem készít fel! :D

Írják többen a felelősségvállalást. Igaz-igaz...De rengetegen nem ugyanúgy állnak egy kutyához és egy gyerekhez. Van, akinek a kutya csak kutya, és eteti meg sétáltatja, de nem fordítana gondot arra, hogy mondjuk a fülét tisztogassa vagy levágja a túlnövő karmait, viszont a gyereke sokkal jobban érdekli, és jobban gondoskodik róla. Van, aki meg a kutyának a fenekét is kinyalná, de közel sem ilyen lelkesedéssel gondoskodna egy gyerekről, még akkor sem, ha a sajátja. Mert amúgy tök más is a kettő, más fajsúly, más liga, alma-körte. Nekem van gyerekem, és bár szeretem az állatokat, de most, hogy jó ideje nincs állatom, úgy érzem, a fszom se akar kutyát (vagy bármit). Mert ganajászgatja a halál. Pedig tudod, a gyerekeimet milyen lelkiismeretesen ganajászgatom? :)