Mit gondoltok a gyermek-szülő támogatói kapcsolatról? Jól tettem hogy megszakítottam anyámmal a kapcsolatot?

Alapjában úgy vélem hogy a szülő felelős a gyermek jólétèèrt, elvégre a gyermek nem kérte hogy megszülessen,így lényegében a szülő kutya kötelessége felnevelni és a lehető legjobb irányba elindítani a gyermeket. Azokról akik ezt nem teszik önszántukból lemondanak a gyerekről,vagy nem biztosítanak megfelelő körülményeket a számára ,nos őket most inkább nem minősítem.

Persze az élet rendje ,és a gyermek kutya kötelessége hogy amikor a szülő megoregszik és segítségre szorul,akkor a gyerek ápolja,segíti és mindent megtesz azért hogy az anyja/apja jól érezze magát .

Na de mi van a köztes időben?

Tehát amikor a gyerek felnőtt,a szülő 40-50 -es éveiben jár , egészséges. Kinek a " feladata " a másikról gondoskodni?

Véleményem szerint ,ebben a fázisban minden életképes , felnőtt ember fennt kellene tudni tartani magát. Tehát sem a gyerek sem a szülő nem felelős a másik anyagi / egészségügyi allapotaert.

Mégis nagyon sok szülő elvárja vagy mindenesetre elfogadja a támogatást a gyerekektől, főleg ha annak épp egy kicsit jobbra fordult az élete .

Én harmincas éveim elején járok,es egyedülálló anya vagyok külföldön.

Ha az én fiam felnő,és esetleg jobb anyagi helyzetben lesz mint en, annak en nagyon fogok örülni de nem fogok soha elfogadni egy forintot sem ,akkor sem ha ne adj' Isten rá leszek szorulva. Szülőként örülni fogok ha ő boldog és egy jó életet tud magának biztosítani .

Nos, tehát kb 12 éve vagyok külföldön és mindig keményen dolgoztam. Magam fizettem a jogosítványomat,az első kis autómat. Anno volt egy kis lakásom amiben alig volt valami .

A félretett pénzembol anyukámnak vettem egy házat ,ami akkoriban nagyon olcsó volt ,sajnos a ház állapota elég rossz volt .

Szükség volt rá mert a szüleim külön váltak és anyukám a kisebbik testvéremmel elt , es nem tudták fenntartani az albérletet. Tehát nem volt mas választásom ,a kevés penzembol,vidéken vettem egy kis romos házat .

Éveken keresztül minden nyáron az összes pénzemet a ház felújításara költöttem hogy lakható állapotú legyen . Soha nem nyaraltam,nem volt félre tett pénzem , magamnak sem vettem semmit .

Pár éve odáig jutottam hogy lakható ,egész jó állapotú de sajnos néhány dolog jól el lett ......és újra kellene csinálni .

Emellett 12 even keresztül anyagilag is minden áldott hónapban támogattam anyukamat kb 150-200 euróval .

Olyan környéken élünk ahol nagyon nehéz bármilyen munkát is találni , es mivel örök életében házi asszony volt , semmilyen képzettséggel nem rendelkezik.

Tehát 12 even keresztül támogattam havi 200 euróval , házat vettem.

Az utóbbi időben egyre többször előfordult hogy nem tudtam segíteni mert időközben egyedülálló anya lettem .

Dolgozok és gyerektartást is kapok de igyis nagyon nehéz megelnem.

Külföldön sincs semmi aranyból.....

Sokszor eszembe jut hogy ha marad is annyi pénzem havonta amint anyukámnak küldök, azt inkább a gyermekemnek kellene félre tennem.

Miért inditsam a saját gyerekem egy fillér nélkül az életbe csak azért mert anyámat támogatom egy életen át ?

Megértem hogy nincs lehetősége munkát találni , mostanában elég beteges is , de neki is meg kellene értenie engem

Eddig napi szinten telefonaltunk, videoztunk és azt vettem észre hogy mindenbe beleköt.

Tudja hogy mennyit keresek,mennyi a kiadasom es konkrétan majdnem hogy elszámoltat hogy mit csinálok a pénzemmel,miközben O sem igazán tudja a havi bevételét beosztani .

A házat megvettem,felujitottam, fával fűt úgyhogy neki csak a vizet és az áramot kell fizetnie .

Van egy párja is 10 éve aki rendszeresen támogatja minden hónapban anyagilag, hol többel hol kevesebbel.

Tehát anyukám mindenbe beleszól hogy ez miért kell a gyereknek meg az miért kell. Ha valami új ruhát lát rajtam azt is megemlíti hogy az minek kellett. Vettem egy új ágyat ,azt is hetekig mondogatta .

Volt olyan is hogy küldtem neki pénzt , hónap végén meg nekem kellett kölcsön kernem mert nem maradt pénzem .

Ha felhívom csak a panaszt hallom hogy neki ez fáj meg az fáj ,meg ez.nem jó a házon meg az ment tönkre es nincs pénze megjavittatni.

Amúgy anyukám 50 éves . Van 2 testvérem is , de nekik nem áll módjukban hogy segítsenek.

Január elején eldöntöttem hogy nem segítek neki többet,maximum ha anyagilag nagyon jól állok és maradt félre tett pénzem ,akkor néha -neha küldök 100 eurót. De az hogy havi rendszerességgel " eltartsam" azt megszuntettem. Valamint nem is hívtam fel 2 hete , O sem keres engem . Nem akarom ezt a rengeteg negatív gondolatot és negatív energiát az életemben mert egyedülálló anyaként ,család és barátok nélkül, így is nagyon nehéz az életem ... Azt még elfelejtettem,hogy amikor nekem lett volna rá szükségem és megkértem hogy jöjjön ki par hétre azt mondta hogy nem.. többször is felajánlottam.higy költözzön hozzám, vagy elmegy dolgozni es lesz saját pénze, nekem nem kell abból egy cent sem, vagy ha nem akar ,akkor csak legyen itt ,par orat vigyazhatna a gyerekre , nekem.is konnyebb lenne az eletem es o sem nelkulozne. Erre az volt a válasza hogy nem akar velem egy fedél alatt élni. Szerintem szeret engem mert minden szülő szereti a gyerekét de ha pár napig együtt vagyunk sajnos tényleg mindig veszkedessel zárul a találkozás.