Vannak olyan, hogy a "gyerek" csak kb 30 éves korára tud felnőtté érni?

Én úgy vélem, hogy ez az egész felnőttes/gyerekes, önálló/önállótlan, mamahoteles/önellátó stb kérdéskomplex kifejezetten a matekon múlik.

Ha van annyi bevételed, hogy meg tudsz normálisan élni belőle, akkor nem nagy kunszt az önállóság. Akár már 18 évesen is, ha elég pénz van, lakhat önálló lakásban vagy házban a "gyermek", hiszen nem agysebészet a ruhát bedobni a mosó(szárító) gépbe és megnyomni egy gombot, a takarítás is eszköz kérdése egy porszívót, meg egy mopfejet bárki megengedhet magának, a rezsi és egyéb számlákat be kell fizetni oszt csokoládévanília.

Nem kell ezt túlbonyolítani. A legfontosabb, hogy legyen elég pénz, hogy az életvitel és a bevételek úgy aránylódjanak egymáshoz, hogy ne kelljen nélkülözni.

Mert cseszhetjük a nagy önállóságot, hogy ha havonta másfél heti élethez elegendő pénzt keresünk. Sajnos a hátralévő két és fél hetet nem tudjuk "téli álomban" átvészelni :D

Ha elemésztenek a rezsiszámlák és az élelmiszerköltség, tökmindegy, hogy mamahotelben laksz vagy sajátban, megkeseredett lesz az életed, ha van elég lekvár, akkor meg több generáció is élhet boldogan együtt, meg önállóan is ki tudsz jönni.

És mondom, a mosógép és a porszívó működtetése nem agysebészet, semmi misztikum nincs az önállóságban sem.

Igen, én is ilyen "gyerek" voltam. Azt mondják, az ember akkor lesz végleg felnőtt, amikor meghal az anyja. 37 voltam, mikor anyu meghalt...

N

Engem csak elhagyott, kb. tíz éves korom óta tudok vasalni, is.

F.

12-es vagyok, aki meglepődtem hogy miért lettem a válaszom tartalmához képest lehúzva, hiszen a témához szóltam, nem a kombájnok feszítőgörgő-beszerzés nehézségeiről írtam.

Szóval kérdés az is, hogy mit értünk önállóság alatt? Mert ha a családban mondjuk praktikus, anyagi okokból pl egy darab mosógép van, akkor nyilván annak a használatát meg kell beszélni egymás közt. Vagy sok esetben anyukák mosigálják a gyermekük cuccait. De ez nagyon könnyen áthidalható. És minden más is, ami a háztartásban előfordul.

Ha van keresete és ahhoz illő életvitele, akkor nem lesz baj, higyjétek el!

Én elég hibrid körülmények közt laktam, ami azt jelentette, hogy felnéttként a tesóm és a két szülő egy nagy családi házban. Aztán később lett többgenerációs. Amíg anyánk élt, mosott ránk. De amikor lebetegedett, onnantól mindenki maga. Aztán amikor lett párom, akkor ő. Amikor elhagyott és immár több mint 10 éve élek egyedül, így én. De nem esett sohasem nehezemre.

Amíg többgenerációsan éltünk és közös hűtő meg nagy családi étkező volt, addig volt alkalmazkodás, amikor kiépítettük a több lakrészt, megoldódott. Aztán külön is költöztünk.

12: de ez is az illetőn múlik, hogy meg tudja-e teremteni magának az anyagiakat. Sokaknak sikerül, sokaknak nem.

Csak a saját példámon: ha a szüleimmel maradok valsz a mai napig nem lenne olyan fizum, amiből kényelmesen tudok albérletet fizetni, mert ahol laknak, ott híresen rosszak a lehetőségek. Így hát elmentem először Pestre, ott együtt laktam 3 másik emberrel, tanultam és dolgoztam párhuzamosan. Így 22 éves koromra teljesen önellátó lettem. Aztán külföldre költöztem és már kifejezetten jól élek.

Ha ezeken nem megyek végig ugyanúgy a régi gyerekszobámban számolgatnám, hogy a fizu kijön-e hó végéig.