Miért telik ennyi időbe anyámnak elfogadni, hogy meleg vagyok, és egy azonos neművel vagyok párkapcsolatban?

"Kötelező neki elfogadni?"

A családtagok esetében igen, különben nem család ez. Ugyanis ez nem választott és nem változtatható. Az sem érv, hogy "ő még az a generáció". Van más szülő is a 60-70 év közötti generációban aki elfogadó ebben a témában, mert "attól még a gyereke".

Aki nem tudja elfogadni a gyerekét, ne alapítson családot!

Rohadtul gázak az ilyen emberek, nem alkalmasak szülőnek, ha ennyire labilisek.

Persze, hogy végül a legtöbben elfogadják.

De ez nem úgy műkődik, hogy "Képzeld anya, a fiúkhoz vonzódom" "Hát, van ez így Józsikám, hoznál még egy kanna vizet az ártézi kútról? Utána ebéd, aztám elmondjuk apádnak is"

Tessék megérteni milyen belső küzdelmek mehetnek végbe a szülőben is amikor egy egész élet értékrendjét, vágyait, ábrándjait kell újraértékelnie magában míg eljut az elfogadásig. Az ő lemondásai, küzdelmei egy milliméterrel sem kevésbé fontosak, mint a te szenvedéseid.

#23

Nem, egyáltalán nem ugyanaz a kettő.

A szülő maga választotta, hogy ő szülő lesz.

A gyerek pedig nem a szülő másolata, vagy valami álom beteljesítése.

Aki ezért vállal gyereket, az eleve zakkant.

A gyerek egyszer felnő, és saját élete lesz, nem azért van, hogy minket szórakoztasson!

Ez semmivel sem különb amikor valaki a menyétől félti a fiát, mert elveszi tőle, vagy a kontrollmániás szülők.

Az ilyen embernek nem az értékrendválságával gond, hanem az agyával, na ezért kellene neki pszichológus, hogy elmagyarázza neki azt, amit épeszű ember már gyerekvállalás előtt felfog az életből!

"Tessék megérteni milyen belső küzdelmek mehetnek végbe a szülőben is amikor egy egész élet értékrendjét, vágyait, ábrándjait kell újraértékelnie magában míg eljut az elfogadásig. Az ő lemondásai, küzdelmei egy milliméterrel sem kevésbé fontosak, mint a te szenvedéseid."

Az ilyen szülők képtelenek felfogni hogy a gyerek nem a másolatuk. Az ilyen ne vállaljon gyereket. Igen, benne van a pakliban hogy a gyerek meleg lesz ha megszületik. Aki ezt nem képes felfogni azt csak sajnálni tudom.

Vagy nem lép túl a szülő és nem változnak az álmai. Mennyi olyan (mérgező) szülő van, aki fiúsan neveli a lányát, mert ő fiút akart. Vagy éppen emberszámba se nagyon veszi a lány gyereket, mert ő fiút akart és inkább csinál egy fiút, akit ajnároz és értékesnek tart, miközben a lány gyerek életét megnyomorítja.

Igazad van benne, hogy az lenne az ideális, hogy az ember belátó, elfogadó, alkalmazkodik a lehetőségekhez és a tőle függetlenül alakuló történésekhez. Sokan ilyenek is. De messze nem mindenki ilyen belátó és racionális.

Rengeteg szülő inkább kitagadja, élete végéig bántja a gyerekét és csalódásként, katasztrófaként éli meg, ha a gyereke másmilyen lett, mint ő szerette volna. Nem kell ehhez még melegnek lennie sem. Akár csak politikai nézetek, vagy sokkal kisebb horderejű dolgok miatt is képesek emberek akár családon belül is rá, hogy akár évtizedekig szóba sem álljanak egymással.

Érdemes mindent megtenni érte, hogy a te életed jobban alakuljon, de kizárni sajnos sosem lehet az eshetőségét, hogy nálatok sem alakul jobban. Ebben persze annak is hatalmas szerepe van, hogy milyen módon tálalod a dolgot, hogyan kommunikálod, mit és hogyan teszel meg érte, hogy a szülőknek megkönnyítsd a tények elfogadását, feldolgozását. Minél jobban ismered őket, minél jobban tudsz velük kommunikálni, minél inkább érted az ő félelmeiket, aggályaikat, érzéseiket és ezeket minél jobban meg tudod szólítani, annál könnyebben mehet a helyzet feldolgozása.