Miért tagadják le a szülők, hogy van amelyik gyereküket jobban szeretik?

Az, hogy téged kevésbé szeretnek, nem azt jelenti, hogy minden családban ilyenek a szülők.

De nem értem, ha ilyenek, minek tartod velük egyáltalán a kapcsolatot?

Istenem, annyira sajnálom! ☹️

Egyébként a 4-essel értek egyet. Vagy maguk előtt is tagadják, vagy azt remélik, úgysem veszed észre, az arcodba vágni pedig azért már nem akarják, az nekik is sok.

Hesseg4esd el magadtól ezeket a gondolatokat, mert csak magadat hergeled és úgysem jutsz helytálló eredményre. A szeretet amúgy is nehezen definiálható, nem is igazán mérhető és rendkívül szubjektív a megítélhetősége. Még ha az ember kívülről, tárgyilagosnak tűnő vizsgálat alá veti a dolgokat, akkor sem lehet egyértelmű eredményre jutni. A szülő is ember, neki is vannak szubjektív érzelmi viszonyulásai, tehát pl. az egyik gyereke jobban hasonlít az ő "zsáneréhez" és ezt az érzését nem tudja legyűrni, de azért tud tárgyilagosan is gondolkodni. Olyan is van, hogy az egyik gyerek több törődésre, odafigyelésre vágyna, mert ilyen a személyisége, de ha ezt nem kapja meg, akkor mellőzve érzi magát.

Saját tapasztalatom is van. Az öcsém alapvetően apámra hasonlított (amikor még fiatalok voltunk) küllemében (szőke haj, sima bőr) és mivel anyám istenítette apánkat, ezért az öcsém mindig a neki tetsző ajándékokat kapott gyerekkorunkban, sőt az ő szőke lánya is az első unokát jelentette, ezért az ő lakáshoz jutásuknál is kedveztek nekik anyagilag, nem is egyszer. Emellett viszont az öcsém némileg gyengébb szellemi adottságokkal rendelkezett, mint én, nem érte el azt a szintet, amire a szüleink vágytak (egyetem stb.), így sokszor mintha "gyengébbnek" is tekintették volna, és talán ezért próbálták segíteni az életben. Ugyanakkor élete vége felé anyánk tett pár megjegyzést, amiből arra következtettem, hogy ő is látja/látta, hogy az öcsén némileg manipulálta őket.Így pl. a halálukat megelőző 1-2 évben egyszer anyánk a szó szoros értelmében rámtukmálta gyűjtögetett pénzét azzal, hogy "ha az öcséd találja meg, akkor neked nem ad belőle semmit", másszor meg a dísztárgyakra mondta, hogy "addig vidd el, míg élünk, mert az öcséd elviszi". A kétszobás budai lakásukat már 20 évvel a haláluk előtt úgy vették meg, hogy a tulajdonjog az öcsémé volt és ezt én csak mellesleg tudtam meg (egyébként nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget).