Mit lehet tenni akkor, ha egy anyukának törli a memóriája a rossz emlékeket? Pl. az abuzív férjének minden gaztettét, ami nem csak ellene, hanem a gyerekei ellen is irányul.

Nem tudta magát se védeni titeket se

Nincs értelme ra haragudni tanulatlan, tehetetlen, esztelen telen talan

A múltkor, mikor ezt a kérdést feltetted másképp, hogx hogy menjetek így haza karácsonykor, leírtam: ilyen anyához haza se mennék, aki szerint rendben van, hogy félelemben és bántalmazásban nőnek fel a gyerekei.

Az a baj, hogy ti is ugyanabban szenvedtek, mint anyátok: törli az agyatok a valóságot, azaz azt, hogy ő nem az a szeretetteljes, hű se jó ember, akinek ti - mint a 2-es írta -, megidealizáljátok.

Azt hiszed, nem emlékszik, nem veszi komolyan, nem tudja, hogy nőttetek fel? A francokat nem, de az a nagy büdös igazság, hogy anyádnak rendben van a bántalmazás, ő is azt gondolja magában, jól tette apád, ahogy viselkedett, és őszintén, nem is szeret titeket annyira, hogy miattatok feladja a kényelmét ezzel az emberrel. Annyira nem vagytok neki fontosak, ahogy előadja, pontosan ezért tudta végig elnézni, ahogy apátok viselkedik veletek, csak legyintett, hogy jól van az, kibírjátok, sírtok, fáj nektek, nem baj, csak neki ne kelljen változtatnia.

Azt kell felfognotok, hogy anyátok nem szeret valójában titeket, annyira, biztos szeret valamennyire, mert a gyerekei vagytok, de azért mégsem. Azt is fel kell fognotok, hogy ő egyáltalán nem olyan szeretetteljes, empatikus, jósággal teli (??????) ember, akinek ti látjátok, hanem belül ő is egy bántalmazó, csak a piszkos munkát apátokra bízta. Ha most nem is emlékezne mindenre, akkor mégsem védett meg titeket soha, mikor a dolgok történtek és éppen benne volt.

A helyedben elmennék pszichológushoz (mert láthatóan vannak nálatok is problémák, ha képes voltál ezt a sok hülyeséget elhinni anyádról), és apámra soha nem nyitnám rá az ajtót többé. Anyám rá sem, de ezt úgyse fogod megtenni, de elmondanám neki világosan, mit gondolok és hogy ezentúl csak a saját otthonomban láthat engem, hozzájuk nem mennék.

De az az igazság, hogy 99% valószínűséggel nem fogod ezt megtenni, hanem ugyanúgy félelemben nyüszítve jársz majd haza a bántalmazó családodhoz, ami anyádnak pont megfelel, neki nem kell több.

13-as, nem mondtam, hogy a kérdező gyűlölködjön és gyűjtse magában a sérelmeket, de tudnia kell belátni a valóságot és megértenie, hogy az anyja élete nem az ő felelőssége.

Semmi értelme tartani a kapcsolatot a bántalmazó apjával. Nem kell neki beáldoznia magát azért, mert az anyja nem képes változtatni a sajàt életén. Az anyjának kell elfogadnia azt, hogy nem kényszerítheti a gyerekeire a saját gyengeségének következményeit, ő választotta ezt az embert, nem a gyerekei.

A kérdezőnek el kell döntenie, hogy egy normális, nyugodt és félelemtől mentes életet vagy jár haza szűkölködve tovább, mert "jaj szegény anyám". Az anyja, ha szereti valamennyire, majd megy hozzá. Ha erre sem képes, akkor komolyan, szüksége van rá egy@ltalán a kérdezőnek?

nemfogsz szeretni de itt kevesbe arrol van szo anyud olyan kedves cuki aranyos imad mindenkit...hanem fel az elettol, fel cselekedni, fel megvedeni a gyerekeit. Gondolom a legnagyobb indok az anyagi biztonsag? Anyud haziasszony gondolom vagy max par orara jar be valahova dolgozni? Legmagasabb vegzettsege? Max gimnazium...? Videken laktok? Gondolom igen..legalabbis nem Budapesten.

Szoval ne anyukadat vedjed hogy jaj da jo lelek...hanem...vagy eleg idös hogy elköltözzel? vagy eleg idös anyuddal együtt lehetösegeket nezni hova mehetnetek?

Ez az asszony áldozat. Egyrészt valószínűleg bántalmazó szülők nevelték és ezért normalizálja, amit csinál a párja. Másrészt nem bír szembenézni az igazsággal. Valószínűleg nem lenne elég lelkiereje a váláshoz, fél a magánytól, nem akarná a párkeresést se újra kezdeni. Ő úgy döntött, leéli a maradék életét a férjével. Aki tagad, az nem örömében teszi, hanem nem bírná el a valóság súlyát. Nem rossz ember, csak fél és gyenge.

De ez az ő élete. Nem a gyerekei dolga kirángatni a rossz házasságából. Ha ő nem akar válni, ne tegye. Mindenkinek joga van az önsorsrontáshoz is.

Nem értek azzal egyet, hogy nem szereti a gyerekeit. Nem rossz nő, csak tanult tehetetlenségben szenved és fél.

Nem törli, hanem tagad, mert azt egyszerűbb, mint belátni, mekkora sggfej volt.

Mondjuk számomra félelmetes, hogy tud valaki szeretni egy olyan embert, aki odadobta az agresszív férjének, csináljon vele, amit akar, legyen szó szóbeli vagy másmilyen bántlamazásról.

Én tíz éve nem állok szóba apámmal, amiért hagyta, hogy az idióta nevelőanyám teljesen tönkretegyen és b.ott kiállni értem.