Mit lehet tenni akkor, ha egy anyukának törli a memóriája a rossz emlékeket? Pl. az abuzív férjének minden gaztettét, ami nem csak ellene, hanem a gyerekei ellen is irányul.
Anyukánk egy végtelenül szeretetteljes ember, viszont sajnos túl sok dolgot tekint talán normálisnak, ami nem az. Mivel mindent elfogad, és semmi ítélet nincs benne, így a bántalmazó apánkat is sokkal elfogadóbban kezeli, mint kellene.
Félelemben nőttünk fel, rettegésben, őt is sokat bántotta, de ő ezekre már nem annyira emlékszik, és mindig azt mondja, hogy ilyen az élet, vagy hogy ezt írta meg magának a lélek a fejlődésben, ebből sokat tanult, és hálás apánknak, mint tanítómesterének.
Nagyon szeretjük Anyánkat, empatikus, kedves, tele van jósággal, viszont nagyon határtalan és sajnos nehéz ez a kettős érzet, hogy egyrészt nem látja a valóságot, másrészt meg nem akarjuk megbántani.
Hát sajnos nem sokat. Azért is hárít, töröl mert lehet nem bírná meg a súlyát azoknak amiken keresztülment.
Úgyhogy lehet késő szembesíteni. Valahol belül úgyis tudja. Ami szar hogy esetleg megbetegítheti az egész. Az en anyám is ilyen, sajnos majdnem bele is halt. 60 fölött jött rá, hogy tkp.nem is élt, csak szenvedett és gürizett. De legalább már külön laknak. És soha nem volt jelen mikor apám terrorizált. Most is ha meglátogatom őket, reflexből nem maradok kettesben apámmal pedig mar lassan 40 vagyok.
Köszönöm a válaszod, kedves első válaszoló! Sajnálom nagyon, szörnyű, amin keresztül kellett menned. :( Megértem, szerintem ez a reflexszerű elkerülő üzemmód sosem szűnik a bántalmazó felé.
Én huszonéves vagyok, sokszor próbáltuk szembesíteni ezekkel, óvatosan, hogy őt kirángassuk ebből, mert még mindig vele él, de sajnos semmi értelme. Mondja, hogy ő nem fél, csak mi félünk... És hogy ő nem látja ezt az egészet ilyen rossznak, mint mi, a testvéreimmel... Nem tudom túlzás-e azt állítani, hogy talán kicsit tovább mélyítik ebben a gödörben a spirituális függőségei, de nagyon nehéz a helyzet.
Nincs érzelmi intelligenciája. A tagadás mindig könnyebb, mint belenézni a sok dologba, ami benne van. Nem egy perc, mint lehasítani. Erre csak szakember képes.
Nem lesz változás. Inkább ezt próbald meg elfogadni, ha kell, te,/ti menjetek családterápiába.
Az a baj, hogy ő annyira gyámoltalan és kiszolgáltatott, hogy nem mer magáért sem kiállni. :/ Így, hogy ő is folyamatosan bántalmazva volt, és egy nagyon törékeny nő, nem tudta ezt megtenni.
Sajnos dühömben odavágtam párszor, hogy minek kellett egy ilyen férfitól 6 gyerek, de ez már más kérdés...
Egyet értek a 7-essel!
Illetve, ha anya annyira jó, kedves és szeretett titeket, akkor miért nem szeretett annyira, hogy normális körülmények között nőjetek fel?
Lehet hogy arra gondol, hogy ha nem latja be akkor ti is úgy fogjatok latni, ahogy ő akarja, es fel attól hogy elkeseredtek.
Vagy fel a felelősségre vonástól hogy esetleg hibáztatnátok őt, hogy miért tűrt?
Vagy így akarja felfogni a történteket, el akarja hessegetni, nem tudja feldolgozni
Szerintem hagyjatok neki békét miert olyan fontos h elismerje hogy szar volt? Bosszantó de ez van. Ti tudjatok es kesz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!