Miért van az, hogy más szülő mindig dicsekszik a gyerekével, és csillogó szemekkel beszél róla, az én anyukám meg csak panaszkodik rólam?
Állítólag minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, legokosabb, legtehetségesebb, akkor is, ha egyébként buta, nem?
Anyám mindig mondja itthon, hogy az egyik munkatársának a gyereke ennyit tanul, annyit tanul, főiskolára, egyetemre készül, a másik munkatársának a gyereke már megint első helyezett lett valamilyen versenyen, stb.
Bezzeg ha rólam van szó, nagymamáméknak is mindig csak panaszkodik, hogy már megint szar jegyet kaptam, óvodás szinten vagyok, mert ezt meg azt nem tudom megcsinálni, (ja, én intézek magamnak mindent, mert van, amikor ő elfelejt valamit) lusta vagyok, rajtam kívül minden gyerek szeret tanulni, meg mindenki szorgalmas, meg azt sem tudom eldönteni, mi akarok lenni (10.-es vagyok, igen, baromira el vagyok késve..) és még sorolhatnám.
Van egy velem egykorú barátnőm, aki a mellettünk lévő faluban lakik.
Amikor az őszi szünet utáni első héten hétfőn mentünk iskolába, azt mondta reggel a buszon, hogy neki jegyet kellett venni, mert az apja nem vett neki vasárnap bérletet, és tiszta ideg, majd ha felérünk az autóbusz állomásra, ott odaadja neki az apja a bérletet.
Egyébként augusztusban kellett neki menni az iskolába vizsgázni minden tantárgyból, hogy ne bukjon meg, de megbukott, mert szinte semmit nem tanult, pedig ott volt rá az egész nyári szünet, persze a szüleit ez kicsit sem izgatta.
Volt olyan is, hogy a szünetben megbeszéltük, hogy elmegyünk ketten moziba, de csak úgy lehetett megoldani, hogy mind a kettőnknek fel kellett volna vinni a táskánkat, amikben a cuccaink voltak, a barátnőm pedig elmondta az apjának, ő meg felhívta anyumat, hogy mekkora f*szság ez, hogy a barátnőm majd felcipeli a táskáját a moziba?! Mit képzel anyum?
Úgyhogy igen, kb majdnem minden szülő ismerősünk pártolja a gyerekét.
Mindenki szereti a saját gyerekét jobb színben feltűntetni mint amilyen, otthon meg hatalmas nagy gondok vannak és az említett gyerek meg szintén ezt gondolja amit most te.
Persze vannak olyanok is akik csak szidni tudják a gyereküket mert az ő vagyis a mi életünk nem olyan sikeres. Hányszor hallottam azt, hogy " ő már itt tart az életben ő ilyen olyan szuper, nekem már ezt kéne csinálnom ennyi idősen". Minden ember más tempóban halad. Én az ilyet már elengedtem, néha ugyan még egy kicsikét még magamra veszem igaz, de nem stresszelem magamat ezen. Ez nem más mint a mai megfelelésikényszerrel teli világban való frusztráltság ahol egy ember értékét az elért sikerekhez kötik.
Nem bírom a dicsekvő szülőket sem. Nekem nagyon visszataszító. Az unokanővérem ilyen, főleg az idősebb lányával kapcsolatban. A fszomat sem érdekli, és még rengeteg mindenki mást sem, hogy mit tart a saját kölykeiről. Örüljön neki otthon, szépen csendben.
Senkit sem érdekel, hogy Gizike sikeresen bele szart a bilibe, meg el tud számolni kettőig. Katika meg megtudja mozdítani a kezét, stb.
5ös, mint ahogy nem minden gyerek jó. Most mit csináljon a szülő?hallgatja hogy a többiek gyereki ötösöket kapnak ő meg büszkén mondja, képzeljétek, Önönkének idén meglesz a kettes matekból, nagyon büszke vagyok rá?
Dicsérni akkor lehet, ha van mit. egy 2-3-4es átlag nem dicsérni való.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!