Apám halála óta nem normális gondolatok?
Amióta meghalt apám, furcsa gondolataim vannak. Értelmetlennek érzek történéseket, vitákat. Olyan érzés hogy minden mindegy, mert mi is majd meg fogunk halni. Nem vagyok depressziós, nem félek a haláltól sem, csak a gondolatok zűrzavarosan cikáznak a fejemben, nem tudom a munkámat elvégezni azóta már 3 helyről kirúgtak egy év alatt.
Apám intenzív életet élt, a világ különböző pontjain megfordult, sokszor vittek magukkal minket gyerekeket is és ezek a pillanatnyi emlékképek folyamatosan bevillannak nem tudok szabadulni tőle. Olyan távolinak tűnik minden mintha apám nem is élt volna vagy egy nagyon távoli korban.
Megyek pl az utcán és olyan gondolataim vannak hogy azok akik éppen ott vannak, beleértve magamat is száz év múlva már sehol nem leszünk.
Nehéz beosztani az időt mire lesz még elég, én sem vagyok fiatal már de szeretek élni.
Mit tudnék tenni hogy elfelejtsem ezeket a rossz gondolatokat és tartalmasan a munkámra tudjak koncentrálni?
Nehogy innen is kirúgjanak.
Mást is megviselnek ilyen dolgok?
Mikor halt meg? Ideje klinikai szakpszichológushoz menni. Bizonyos szintű gyászreakciók, akár poszttraumás stresszhez hasonlók, meg depresszív hangulat és egzisztenciális szorongás korlátozott időtartamig normálisak, de ha már az életvitelben akadályoznak (3 helyen való nem megfelelés), ott szakembert kell igénybe venni.
Ellentmondásos volt az apáddal a viszony? Váratlan volt a halála?
Akkor volt ebben a viszonyban ellentmondás, az vezethet nehezített gyászhoz. Előtte nem volt bármiféle mentális-szociális-munkahelyi problémád? Barátaid vannak?
Állami pszichológus is bejöhet, próbálkozz a pszichiátriai gondozóban. Illetve gyászcsoportok, az nem teljesen fedi le a problémádat, de olcsóbb (alkalmanként 4 ezer), és azért a csoport megtartó ereje átlendíthet valamennyire a gyászon. Online csoport sűrűn indul, a gyaszportal.hu-n kell nézni.
Tény hogy egyszer mindenki meghal. És még a legnagyobb nevekből is semmi lesz miután elpusztul a civilizációnk. Az élet értelmetlen. Vagyis van értelme, de azt mi az agyunkkal sosem fogjuk felfogni. De még ha ezek így is vannak akkor sem tusz kilépni ebből a körforgásból amiben létezünk. Annyit tehetsz, hogy próbálod kiélvezni amennyire csak lehet. Nem mindegy hogy az életed hajléktalanként éled vagy kicsit többet hozol ki belőle. Ígérni nem lehet semmit de pl egyik sorozatom szereplőjét kérdezték, hogy “te miért létezel?” Mire azt felelte: “Adok egy esélyt az életnek, hátha történik valami”
És kb én is így vagyok ezzel. Nagyon nehéz az életem, de nem tehetek mást mint mindig talpra állok. Előbb utóbb eljöhet az én időm is. Ki tudja?
Kitartás!
50-éves vagyok apám 35 , anyám 36-éve halt meg a mai napig hiányzik ezt nem tudja senki kidolgozni magából nem a halál tényét fogadja el az ember ha nem hiányát mit tenne ebben a helyzetben , mit mondana ebben a helyzetben .
Nem kell pszichológus élj az emlékképpel , de semminek a rovására ne menjen ez az élet !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!