Miért nem érdekli a családomat, hogy depressziós vagyok? Fog ez valaha változni?

Már elköltöztek otthonról.

Tizenéves koromban kezdődött a depresszió és a szorongás. Szerintem nagyon látványos leépülés volt: átbőgött éjszakál, kettes tanuló lettem, nem voltak barátaim, teljesen elmagányosodtam. Mégis úgy tettek, mintha minden rendben lenne.

Miután elköltöztem, elmentem pszichológushoz. Többévnyi terápia van mögöttem, antidepresszánsokat is szedek. Nagyon kemény küzdelem volt, párszor majdnem feladtam.

És most sem érdekli őket. Tudják, hogy járok pszichiáterhez. Soha egy hogy vagy nem hangzik el. Sosem kérdeznek róla, és ha én kezdek el mondani valamit, vagy nem válaszolnak, vagy új témát kezdenek.

Miért sz@rnak ennyire az egészre? Felnőtt emberek vagyunk, normálisan is meg lehetne beszélni.