Akik megszakítottátok a kapcsolatot bántalmazó szüleitekkel: nektek nem okozott fizikai tüneteket a lépés megtétele? ( szorongás miatti rosszullét stb.)

ÉN konkrétan elsírtam magam, amiért VÉGRE megléptem, és VÉGRE kiszállnak az életemből.

Ritkán voltam annyira boldog, mint akkor, egy hatalmas teher eltűnt a vállamról, teljes megkönnyebbülés.

Csak azt bánom, hogy nem sokkal előbb cselekedtem.

Azt ugye tudod, hogy ha a pincsikutyái hívogatnak, akkor őket is le kell tiltani?

Csak az elején fog esetleg próbálkozni. Ha megtapasztalja, hogy sikertelen, akkor abbahagyja.

Nekem kb 1 hónap volt az átmenet. Amikor eljöttem onnan volt pár jóindulatú daganatom a méhemben (arról volt szó, hogy műteni kell), pánikbeteg voltam, állandóan fájt a fejem, rendszeresen szédültem. +Kb 1 hétig enni sem bírtam, mert valamilyen módon távozott belőlem amit bevittem.

Aztán ahogy nyugi lett (és végre tudatosult bennem, hogy tényleg vége), szépen lassan eltűntek a tüneteim. Persze a pánikbetegséghez kellett pszichológus, de konkrétan a daganatom is felszívódott amikor 1,5 hónap múlva mentem kontrollra. Szóval én azt tudom tanácsolni neked, hogy csak várj, lesz még jobb.

Ha a fő okozót sikerült kizárni az életedből, akkor jöhetnek a társai.

Hidd el, a sokadik már megy, mint a karikacsapás... :)

Esetleg ha normálisabb családtaggal kerestet, akkor mondd meg neki, hogy okkal szakítottad meg vele a kapcsolatot, komolyan is gondolod, nem fog megváltozni a véleményed. Ő viszont még eldöntheti, hogy becsicskul anyukádnak és az ő sorsára jut, vele is megszakítod a kapcsolatot ugyanúgy, vagy elfogadja a helyzetet, de ti attól még lehettek jóban, ha nem zaklat ezzel.

Aztán meglátod, hogy dönt.

14.

Ezt hívják zaklatásnak, és törvény tiltja. Beperelheted, ha nem hagy békén.

#14 Szorongás helyett készülj fel a lehetséges eseményekre, és védekezésre. Lelkileg, és fizikailag sem árt. Ha ez felesleges lesz, annál jobb.

Ha nagyon eldurvul a helyzet, a rendőrséghez is fordulhatsz.