A mai 75-90 közöttiek milyen szülők voltak?

Nagyságrenddel nehezebb életük volt, mint a mostani kisgyerekes szülőknek - és nagyságrenddel kevesebbet panaszkodtak.

Összetartottak, a problémákat közösen akarták megoldani, gyerekszeretőek, családközpontúak voltak. Ja, és sokan emellett még szüleiket is halálukig ápolták.

És sokkal kevesebbet nyafogtak, mint a mai emberek.

Azért nem panaszkodtak, mert nem volt értelme. Bakker anno a depresszió is csak úri hiszti volt, akinek van mit csinalnia, az nem lesz depressziós.

Az se volt szeles korben elfogadott, ha valaki önálló életet akart élni, távolabb a szülőktől, az meg pláne nem, ha valaki nem akarta arra áldozni az életét, hogy valamelyik felmenőjét ápolja.

"Azért nem panaszkodtak, mert nem volt értelme."

azért nem panaszkodtak, mert nem volt elfogadott dolog panaszkodni. ellenben elfogadott dolog volt alkoholba, cigarettába, nyugtatókba fojtani a feszültséget.

Szerintem is mindenfélék, ugyanúgy, mint bármilyen korban.

Én a saját nagyszüleimről tudok nyilatkozni. Egyáltalán nem voltak ridegek és túlságosan szigorúak. Szüleimnek bensőséges és szoros volt velük a kapcsolatuk, így nekünk unokáknak is az lett.

Környezetemben is kb. ezt látom, max. nem mindenki ugyanúgy mutatta ki a szeretetét. Én nem láttam olyan nagy szigort gyerekkoromban. Akkor is volt, aki ordított a gyerekeivel és verte őket, és most is ugyanúgy van, sokszor hallom is kiszűrődni lakásokból, házakból. Viszont régen tényleg nagyobb tekintélyük volt, nemcsak a szülőknek, de a tanároknak, minden felnőttnek egy gyerek szemében, vagy felnőttek esetében a felettesnek. Más világ volt. De nem erőszakkal "erőszakolták" ki belőlünk a tiszteletet, tekintélyt.