Mi a célod, mekkora vagyont hagysz hátra a gyerekeidnek?

Plusz: ismerősöm nincs féléve, örököl 20 millát - na, jó, ha egy van belőle, mert az egészet elbszta.

A szülei nem tanították meg bánni a pénzzel, pedig EZ volna az alap! Nem vagyont hagyni rá, hanem megtanítani, hogyan ossza be,forgassa vissza, stb.

4-es vagyok

Válaszolok a kérdésedre kérdező.

A férjem a szülei után örökölt egy lakást, és a nagy értékű telket, amiket nem adtunk el. Tehát megvan. Sajnos én is örököltem egy lakást a szüleim után, amit szintén nem adtunk el.

A férjemmel amikor fiatalok voltunk, félig hitelbol építettünk egy 120 m-es lakást. Minden ingatlan és telek Budapesten van, így értékesek.

Én könyvelő vagyok, alapítottam egy céget. A férjem sima alkalmazott egy cégnél. Van egy egy autónk, mindkettőnknek elengedhetetlen a munkánkhoz.

Tehát láthatjátok, hogy nem milliárdos család sarja vagyunk, nem is exkomcsi ivadékok, ahogy az irigyek írjak, hanem tök átlagos normális család, akik nem herdaltuk el az örökösegunket, hanem gyarapítottuk munkával.

És csak egy gyermekünk van, így még osztozkodnia sem kell.

Mi nekünk még csak tervben van a gyerek, szerencsére a lakáshitelünk kicsi, a ház értéke nagy (60-70M), ha itt megállunk és ezt tehermentesen megkapja halálunk után, akkor szerintem már az remek, mi csupasz seggel indultunk az életbe annak idején.

Viszont éppen belevágtunk egy projektbe, a telkünkön építünk egy kis házat. Nem sietünk vele, amikor kész lesz- kész lesz. 50 négyzetméter, önálló, mindennel felszerelt, lakhatás céljára szolgáló ingatlan lesz. A tervünk bérbeadni, és ha az egyenlőre még nem létező gyerek eléri az egyetemista kort, akkor át tud költözni, pár évig lakhat ott külön amig önerőt gyűjt, elég a rezsit fizetnie.

Igyekszünk majd úgy nevelni, hogy nem hallal rakjuk tele a kosarát, hanem megtanítjuk halászni.

Próbáltunk kiindulni a mi nehézségeinkből (albérlet mellett önerőt gyűjteni), és ezt áthidalni, ezzel sikerülhet.

Azt hiszem ez így elég jó. Ha nem lesz elég, akkor valamit rosszul csináltunk.

Én kaptam egy lakast egy vidéki városban, azóta is kedveskedik nekem anyukám olyanokkal, mint fogorvost kifizet, szemüvegem kifizeti, pedig nen vagyok ráutalva, csak tudja hogy szeretnék egy, a kapottnál nagyobb lakást, hogy majd kényelmesebben elférjünk a férjemmel ha gyereket szülök. :) A férjem kapott kocsit illetve évekig ingyen lakott a tesóival közös lakásban. Nem fogják eladni, mert túl jó helyen van és nagy, inkább kiadják életük végéig, az is pénz!

Valami ilyesmit tervezünk a saját leendő gyerekeinknek is, plusz persze a szellemi útravaló, de ezt komolyan le kell írni? :O

Adni akarunk, mert piszok nehez 0 tőkével ingatlant venni. Egyes barátnőim, ha nem úgy mennek férjhez, sosem lesz saját lakásuk, mert a szüleiknek is csak hitellel terhelt lakása van, vagy egy kis faluban egy rozoga haz.

A faluból jött lány be tudja osztani a pénzét, a városi panelben felnőtt nem, pedig mindketten egyedül fizetnek egy-egy kis albit. A panelban élő lány inkább megvesz egy 40 ezres csizmát a kb. alap diplomás minimálbéréből, minthogy egyen.

Szóval ezert fontos a szellemi és pénzügyi kultúra átadása.

Jól néznék ki, ha a félmilliós fizetésem eltapsolnám ruhára, nincs is hova tenni 47 nm-en. Jo nekem a 15 ezres CCC cipő is, úgysem bír ki 2 szezonnál többet a 40 ezres sem az én lábamon. Szóval nekem fontos hogy a gyerek is megtanuljon bánni a pénzzel, egyetem alatt én is éltem 120 ezerből, nehéz volt, de a lakás rezsije 50 ezer volt már akkor is, meg kellett oldani. És gyakorlatilag 1 szobaban laktam, hiába volt saját a lakás, a másikat pénzügyi okokból kiadtam, mert csak heti 2 nap munkát tudtam vállalni egyetem mellett.

Szóval nem érzem magam egy elkenyeztetett fruskának, csak mert nem albérletben meg kollégiumban laktam, 3 évig bizony a saját lakás is társbérlet volt, mert semmilyen költségemet nem fizette édesanyám a lakás rámírása után.

Most csak azért segít, mert annyira befutott a cége, hogy amìg en fel milliót keresek, ő alsóhangon 1 milliót havonta.

De határozottan megnevelt az életre a saját lakással járó felelősség, akkoriban a rezsim áráért bárhol lehetett szobát bérelni, szóval semmivel se volt olcsóbb fenntartani a lakást, mint az albim, ahol előtte laktam. Plusz be kellett bútorozzam és ilyenek. :)

Megj: azóta teljeskörűen fel is újíttattam. Nyilván anya is az árrobbanás előtt vette nekem.

Apa nem segített, neki sosem volt pénze semmire kb. Emiatt vált el tőle anya is, mert egy üzletasszonyként nem akarta eltartani a férjét, akinek nem voltak ambíciói. Szellemi szinten viszont fantasztikus apa volt mindig, csak anyagilag nem vitte semmire. Ilyen családok is vannak. Nem fogad el tőlem pénzt, pedig szívesen kölcsönadnek neki erre-arra. Koncertekre néha befizetem, vele is jó a viszonyom, csak anyagi része sosem volt a vele való kapcsolatomnak a gyerektartáson kívül.