Ha a középiskolás, vagy annál idősebb gyereked mesél a barátairól, akiket te nem ismersz személyesen, akkor megjegyzed a barátai nevét?

Szerintem illik megjegyezni a közelebbi barátai nevét. Nekem volt egy exem, akinek rendszeresen meséltem a kolléganőimről, de képtelen volt megjegyezni róluk bármit is. Így ha mesélni akartam valamit, akkor újra és újra el kellett mondanom, hogy tudod ez volt az, akivel ezt csináltuk, az meg a helyettesem, az meg a nem tudom én ki... Számomra ez annyira fárasztó volt, és csalódást okozott, hogy inkább nem is meséltem többet neki semmit. Én azt éreztem, hogy ő sz*rik arra, amit én mondok, egyáltalán nem érdekli, és erőt sem vesz, hogy jobban megismerje az életem. De bezzeg bármilyen f*szságot olvasott egy tudományos újságban, évekig megjegyezte. És itt nem többtíz emberről van szó, hanem arról a 2-3 személyről, akivel akkoriban együtt töltöttem a napjaim nagy részét, és akikkel vagy jóban is voltam, vagy megbántottak, stb.

Én úgy gondolom, hogy amiről vagy akikről valaki sokat mesél, az az élete részei, és ezt egy anyának (vagy egy társnak) ugyanúgy bele kellene építenie a közös életükbe. Mert szülőként ha valami történik a gyerekeddel, mondjuk épp nem megy haza, akkor hol keresed? Jó tudni név szerint, hogy kikkel áll szóba, vagy esetleg kik piszkálják.

A barátok még hagyján, az még csakcsak megy ! De amikor a munkájáról mesél, benne mondatonként három- négy konkrétum, ami nekem új. Hát, (miután más szakterület,mint az enyém ) bizony fénykoromban se tudtam volna a felét megjegyezni...

Aztán egy hónap múlva olyat találok megkérdezni, amit már elmondott. Aha.

Nem jegyzem meg, ugyanis szörnyű a névmemóriám.

Bemutatkozik xy és félperc múlva már nem tudom, hogy hívják :D Ez van.

Ha nem leszek leépülve remélem meg fogom.

Az álatáno ssulisokat, ovisokat meg tudtam jegyezni.

De vannak szülők, akiknek komoly gondjuk van a nevekkel, mindeg ykiről legyen szó. Tehát, ha valakinek nem megy azért se költöztem volna el otthonról. anyám tudta a barátaim nevét. Apám semmit nem tudott.