Létezik, hogy nem akartak maguk mellett?
Már rég külföldön lakom es szüleim azt hiszem hogy ezt akarták, hogy ilyenetképp valahogy megszabaduljanak tőlem.
Nincsenek testvéreim, megis szüleim ahányszor felmerült a hazatérés kérdése, mert elváltam vagy egyéb dolgok nem jöttek össze, mindig azt mondtak hogy otthon nincs jövő es legjobb nekem itt. Habar nekem nagyon nem volt jó itt, izoláltan, egyedül, es mondtam nekik, de ők kötötték az ebet a karóhoz.
Mikor megis egyszer azt mondtam h hazaköltözöm, idegesek lettek, mondtam úgy latom hogy nem akarjak hogy jöjjek. Erre kezdtek káromkodni hogy gyere akkor b..meg nem állít meg senki.
Hazamentem es apám viselkedett egy hétig utána kezdett cirkuszkodni, kötekedni, végül visszajöttem külföldre es anyam látta be, hogy biza apám alig várta hogy menjek el.
Most mar kulföldön elek jó ideje es megszoktam itt. Nem akarok egyelőre hazamenni. Közben meghalt apám több mint 3 éve.
Anyam hangsúlyozza hogy milyen jó most neki egyedül. Hozzam nem akar kijönni mert szerinte elviselhetetlen vagyok, sose vallana be az igazat, hogy nem szeret végülis es jobb neki nélkülem.
Most latom hogy nemcsak apám volt ellenem eddig azt hittem, hanem anyámnak is jobb nélkülem.
Mondta anyam hogy örül hogy vegre egyedul van es nincs szüksége senkire.
Eleg jol álltak anyagilag a szüleim nem voltak szegények, en meg az egyetlen lányuk voltam. Egy békés, sokat tanuló, magolós típusú lány voltam, mert feltem apam szigorától es jó jegyeket akartam.
Nem voltam pofatlan, szüleimmel mem mertem ujjat húzni, törekedtem, amit tudtam megtettem, nem buliztam, nem ittam, nem maradtam ki, csak annyi hogy el kellett viselni személyemet.
Képesek voltak penzt is küldeni külföldre, nekem, segítették az ittlétem, gondolom csak hogy ne menjek haza.
Valami miatt, persze ezt sose lattak volna be, nem akartak oda maguk mellé. Én úgy érzem
Szerintetek, nektek hogy jön le?
"Szerintem egy szülő aki szereti a gyerekét, maga mellett akarja tudni nem egyedul a nagyvilágban, segítség nélkül."
Ez így is van: ha még gyerek vagy, nem felnőtt! Ebből nekem az jön le, hogy anyádek bíztak benne, hogy egy talpraesett embert neveltek belőled, aztán sajnos úgy látszik, nem így lett. Én igen röstellném, ha egyrészt megfutamodnék a nehézsegek elől, ugyanis jogos, hogy Magyarországon jelenleg kilátástalanság, és ami még rosszabb, bizonytalanság van, ha nem vagy az elit része. Külföldön viszont nincsenek ilyen akadályok, ha jól választ országot az ember. Másrészt igen röstellném azt is, hogy anyámék nyakára költözzek haza, nagy cula felnött emberként!
Te még nem nőttél fel fejben, kérdező. Gondolom anyádék sem repesnek, hogy ennyire önállótlan vagy, ezt érezheted rajtuk. Ennek ellenére segítettek téged, támogattak a kimenetelben. Az önző szülők szokták maguk mellé kényszeríteni a gyerekeiket, mert ők nem a gyerek jövőjét tartják szem előtt, hanem a sajátjukat.
Szomorú, hogy ez az infantilis berögződésed addig nyújtózott, hogy még anyádékra neheztelsz...
Én a másik oldal vagyok.
A szülők élnek külföldön. Szeretem őket, de isten ments, hogy újra együtt éljünk.
Ha jönnek egy hétre, már várom a végét.
Ez van,több generáció már nem fér meg együtt.
Egy normális szülő elengedni a gyerekét, és nem maga mellett "akarja tudni" még 30 évvel a születése után is :D
Ez alap, és elég szomorú, hogy szerinted meg az lenne a normális, hogy hazaköltözöl 20+ évesen, vissza a gyerekszobádba.
Anyádéknak is kell a nyugalom, bármilyen különös. Olyan nyugalom, ahol csak kettesben vannak, miután 20x éven át ott volt a gyerek.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnek, szimplán érthető módon végre vágynak az önállóságra. ;)
Igen 14 es, figyelmesen olvasod a kerdest látom, ugyanis apam 3 eve meghalt. Biztos vágynak az intimitásra, kettesben, bingo.
Nem ha az en gyerekem nem érezte volna jol magát kulföldön, hazahívtam volna, gyerekszobájába es mondtam volna hogy ha nem bírja ott, itt is lehet élni, ha szegenyesebben is. Nem kell összeroppanásig, dilihazba kerülni
De hat gyakoris fiatalok nagyrészét kivágták otthonról mint macskát szarni 18 évesen es elhitették magukkal hogy ez a helyes
Áltathatod magad kérdező, ahogy akarod, de normális felnőtt ember már nem akar anyu szoknyája alá bújni.
Pszichológust nem ártana felkeresned, és ezt teljesen jó szándékkal mondom.
Ja, mert amíg munkat talal es talpra all valaki addig albérletbe kell menjen?
Ez a családi szeretet? De ha majd öreg lesz anyam mossam a seggét nem?
Mikor minden barátnőm es ismerosom úgy vitte egyről a kettőre hogy a szülők tartottak őket sokszor férjestől a gyerekszobájukban, hogy a fizetésüket félre tudjak tenni egészében es meg be se kellett pótoljanak es így vettek lakást es autót 10 éven belül mert nem albérletekre dobtak ki a pénzt !!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!