Létezik, hogy nem akartak maguk mellett?

Már rég külföldön lakom es szüleim azt hiszem hogy ezt akarták, hogy ilyenetképp valahogy megszabaduljanak tőlem.

Nincsenek testvéreim, megis szüleim ahányszor felmerült a hazatérés kérdése, mert elváltam vagy egyéb dolgok nem jöttek össze, mindig azt mondtak hogy otthon nincs jövő es legjobb nekem itt. Habar nekem nagyon nem volt jó itt, izoláltan, egyedül, es mondtam nekik, de ők kötötték az ebet a karóhoz.

Mikor megis egyszer azt mondtam h hazaköltözöm, idegesek lettek, mondtam úgy latom hogy nem akarjak hogy jöjjek. Erre kezdtek káromkodni hogy gyere akkor b..meg nem állít meg senki.

Hazamentem es apám viselkedett egy hétig utána kezdett cirkuszkodni, kötekedni, végül visszajöttem külföldre es anyam látta be, hogy biza apám alig várta hogy menjek el.

Most mar kulföldön elek jó ideje es megszoktam itt. Nem akarok egyelőre hazamenni. Közben meghalt apám több mint 3 éve.

Anyam hangsúlyozza hogy milyen jó most neki egyedül. Hozzam nem akar kijönni mert szerinte elviselhetetlen vagyok, sose vallana be az igazat, hogy nem szeret végülis es jobb neki nélkülem.

Most latom hogy nemcsak apám volt ellenem eddig azt hittem, hanem anyámnak is jobb nélkülem.

Mondta anyam hogy örül hogy vegre egyedul van es nincs szüksége senkire.

Eleg jol álltak anyagilag a szüleim nem voltak szegények, en meg az egyetlen lányuk voltam. Egy békés, sokat tanuló, magolós típusú lány voltam, mert feltem apam szigorától es jó jegyeket akartam.

Nem voltam pofatlan, szüleimmel mem mertem ujjat húzni, törekedtem, amit tudtam megtettem, nem buliztam, nem ittam, nem maradtam ki, csak annyi hogy el kellett viselni személyemet.

Képesek voltak penzt is küldeni külföldre, nekem, segítették az ittlétem, gondolom csak hogy ne menjek haza.

Valami miatt, persze ezt sose lattak volna be, nem akartak oda maguk mellé. Én úgy érzem

Szerintetek, nektek hogy jön le?