Elveszítettem a gyermekem?

Jézus. Nem is tudom hol kezdjem.

Először is, csókoltatom az apukát. Üzenem neki,hogy ez már nem a szocializmus. Komolyan azért költöttek el több milliót az egyetemre hogy aztán elmenjen a gyerek vasutasnak?🤣 Az igen.

Miért kellett a gyerekbe bele rúgni mégegyet ha így is padlón volt lelkileg? Méghozzá pont a szüleinek?

Mire számítottatok? Nincs munka és utál otthon lenni. Nyilvánvaló volt hogy ahogy van rá lehetősége lelép.

Úgy látszik,hogy csak a kisebbik gyereknek van nálatok sütnivalója.

Az meg valahol csak érthető hogy nem akar rabszolgaként tengődni egész életében.

Én azt gondolom, hogy nem egyszerű régi vágású házasságban ( akár a mai napig alá.fölé rendeltségben működő) anyaként érzelmileg helyesen megnyilvánulni a gyermeked felé ha függő helyzetben vagy a férjedtől hiszen vele élsz egy fedél alatt.

De azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a lehetőségeidhez mérten ki kellett volna/ ki kell állnod a gyermeked mellett. Akárcsak számára privát helyzetben, elmagyarázva neki esetleg a te helyzetedből fakadó hátrányokat.

Egy gyereknek szüksége van az édesanyjára.

Mivel kiírtad ezt a kérdést ezért én azt gondolom szereted a gyermekedet és aggódsz érte, de bizonytalan vagy magadban.

Én azt javaslom hogy szilárdítsd meg az érzelmi választásodat a fiad felé.

Ha megakarod találni, akkor a föld alól is előkerítheted, de mivel ehelyett ide írtál kérdést ezért vagy nem vagy elég tudatos vagy nem vagy elég bátor vagy esetleg nem akarsz kimozdulni a fizikai/lelki kényelmi zónádból. Ennek az eldöntését rádbízom. Ha kell ráírok a barátaira, ha kell kiszedem belőlük hol lakik és elmegyek hozzá. Egy anya aki tenni akar a gyerekéért és engedni magának az anyai ösztönök megélését az nem kérdéseket irogat, de megértem ha számodra löket kellett. A gyermeked helyében pedig ezután nagyon elvárnám hogy többet ne kelljen löketet adni.

Ja és kérdésedre válaszolva: sajnos szerintem egy szülő sincs abban a helyzetben hogy valaha elveszítse/eltávolodjon attól a köteléktől ami egy szülőt, de főleg édesanyát és gyermekét összeköti. Pedig ha elveszíthetnétek, lehet eljutna a tudatotokig mit veszítettetek el amennyiben ez a ti hibátok.

Hozd meg a döntést. Ennyire egyszerű. Utána minden akadály sokkal kisebbnek fog tűnni.

"Bűnösök közt cinkos, aki néma"

Ki kellett volna állnod a fiad mellett, nem csak végignézni, hogy az apja kvázi verbálisan meg lelkileg terrorizálja. Elég baj, hogy ilyen apja van a fiúnak, de még te sem véded meg...

Igazából megérdemelnétek, hogy hátat fordítson nektek örökre. Ettől még megvan az esélye, hogy keres titeket. Én írnék egy levelet a helyedben, és megkérném az egyik barátját, hogy adja át neki. Nem kell elmondania neked, hol van a fiad, csak a levelet továbbítsa. Ott leírhatod, hogy megbántad, hogy nem léptél közbe és hagytad ezt megtörténni. Leírhatod, hogy beszélsz az apával, hogy viselkedjen, és kapjon észbe, mit művel a saját gyerekével.

De csak akkor írj, ha ezek igazak. Ha nem érted a problémát és nem lépsz, nem állsz ki az apa viselkedése ellen, akkor engedd el, jobb lesz a fiadnak nélkületek.

Semmi olyat nem írtál, ami miatt indokolt a fiad viselkedése veled szemben, de még az apjával szemben is túlzás. Felnőtt ember, ő döntött úgy, hogy hazaköltözik. Felnőtt emberként bármikor elköltözhet másik városba, ezért nem kell megszakítani a szülőkkel a kapcsolatot. Az albérlet felmondásának megbánása meg egyenesen nevetséges indok, kivesz egy másikat és kész.

Vagy kihagytál valamit a sztoriból, vagy nem teljesen százas a fiad.

Tesója nem tudja hol lehet?

Nem mindegy, mert lehet, hogy klinikai depressziója van. Akkor meg kell találni, és akár fülénél fogva is elhúzni a dokihoz, ha netán öngyilkos gondolatai lennének.

Ha meg tényleg annyi bántást kapott, hogy megszomorodott tőletek, akkor csak reménykedni lehet, hogy jobb sorsában azért majd valamikor visszanéz rátok.

"Van rá esély hogy keresni fog minket? Lassan jönnek az ünnepek és nagyon félek,hogy az egyik gyermekem nem lesz itthon velünk."

Mert ugye mit fognak szólni Juliska bácsiék meg a többi rokon. Még a végén kiderül, hogy diszfunkcionális család vagytok. Hát mit fognak gondolni?

Gusztustalanok vagytok. Ti, szülők. Ez a ti művetek. Főleg az apáé, de te ugyanolyan hibás vagy, hogy nem mered otthagyni ezt a berögzött munkaalapú, "dögöljünk bele az életbe" gondolkodású embert.

De mondjuk az zavaros, hogy már elváltatok? Mert azt írod, hogy az apjára megharagudott, tőled meg elköltözött. Úgy még nagyobb gáz, ha te sem tudtad támogatni lelkileg.