Ez megalázó a gyerekre nézve vagy elfogadható?

Szóval te mint felnõtt gyerek igyekszel megreparálni a szüleiddel a kapcsolatot, de õ inkább fikázza az orvost....nem neked, hanem az ismerõsöknek?

Biztos van itt mit menteni, ha a szülõd ennyire nem akar közremûködni? Elég "érdekes".

A pszichológus mit mondott az elmondásaid, emlékeid alapján?

Meg gondolom volt itt elõtörténet is. Ezt esetleg megosztod? Mert azért ha már terapeuta van a képben, akkor ez nem az elsõ meccs.

2, együtt mentek volna, a kettejük miatt, mert annyira el van mérgesedve a viszony.

A probléma az szülõ-(felnõtt) gyerek viszony, nem a kérdezõ maga.

2-es: A pszichológusnak fontos lehet a szülöt is megismerni, illetve az ö véleményét is meghallgatni pár dolgoról, így ugyanis jobban el tudja képzelni a szülö személyiségét, másrészt a szülö-gyerek közti kapcsolatba is jobban belelát kettejük kommunikációján keresztül.

Láthatólag fogalmad sincs, hogy müködik egy terápia, és mi minden tartozhat bele, ami nem világos elsö látásra egy nem hozzáértönek!

* 32 éves gyerek helyében

(nem nevében, elírtam)

5ös,igen, nyilván de ha nemakarás van, azért az is árulkodik.

Mert itt nem az volt, hogy elmentek, csinálták a terápiát, hanem a szülõ ódzkodik, lemondja, elmegy egyedül aztán gondolom a terapeuta talán beolvasott neki ami nem illett az önképébe, és most így próbálja tálalni a dolgot kifelé.

Megalázónak nem gondolom, de azért leírja a kedves szülõ karakterét rendesen.

Na mindegy, gondolom azért a szakember csak látta a kedves szülõt is, csak külön. Nem ideális, de jobb mint a semmi.

Bár van, aki még ettõl kevesebbõl kénytelen dolgozni. Annak is oka van nyilván.