Bocsánat, de valahová ki kell írnom. Egész életemben szenvedtem amiatt, hogy édesanyám jobban szerette a húgomat mint engem. Nem vagyok már fiatal, de mai napig megvisel. Hogyan tudnám ezt feldolgozni?

Erre mondták, feldmar talán, hogy nem ugyanaz a szulo, hiaba ugyanaz, tehat maskepp viselkedik gyerekeivel, kulönbseget tesz .

8 as valaszoló, pedig pont úgy tũnik, hogy kisebbiket jobban szereted, hiszen ”bújósabb”, es a nagyobbik latja hogy masik több szeretetet kap

Mindegy mivel magyarázza az ember, hogy egyik gyerekét kevesebbet szeretgeti, lenyeg, hogy ezek kifogások es vegulis vissza utasítás

”Jaj hat ez a gyerek nem igenyel annyi babusgatást”,

“Tőle többet várok el”

Ezek mind kifogások.

Es ezek a gyerekek érzik ezt es szenvednek, ha belelátna az ember egy ilyen gyerek lelkébe, hogy sokszor mennyi szomorúság van, amit nem tud elmondani es mennyi lelki szépség, ami túl későn derül ki, mert általában ezek gyerekek mely érzésűbbek, érzékenyebbek es nem akar szomorúságot okozni es nem egyszer, ha baj történik ők fognak támogatni

12. És most mit csináljak vele..? Hát szorongassam, eroszakoljam, hogy de gyerek azért is bujjal hozzám.. jaj hát más anya örül ha a gyereke a saját ágyába alszik én meg éjjel néha athozom a nagyobbat aludni magunk mellé, hogy kicsit hadd legyek már mellette is. Vagy befekszem mellé az ágyába.. (amúgy a nagy 5 éves, szóval tényleg még kicsi ő is) Nappal állandóan szalad, tojik ránk.

Nem kifogás. Rengetegszer megyünk pl csak kettesben programra hogy legyen kizárólagosan kettesben töltött anya-gyerek időnk együtt.

Vagy akkor pl az érem másik oldala, hogy a kicsinek sokszor a nagyrol marad játék, ruha.. de én úgy vagyok vele, amíg jó és a funkcióját betölti nem veszek újat. Azért se mert úgyis kinövi pikk-pakk, meg azért sem mert roppant környezetkárosító a mai fogyasztói hozzáállás.. szóval ennyi erővel ez alapján akkor meg a nagyobbat szeretem jobban? Bullshit

15 off topic tudom, de nekem is úgy tûnik, hogy itt inkább a gyerekek igényeiben van különbség.

Van ember, aki kevesebb fizikai és több érzelmi közelséget kívánna meg. Ez nem feltétlen baj, amennyiben az azonos mértékû odafordulás adott.

Amit itt a kérdezõ ír, az inkább az, hogy igény lett volna, de odafordulás annyi nem.

Nem bonyolult annyira ez a téma, csak tabu mert fájdalmas

A válasz egyszerű: érzed, hogy szeretve vagy, a szívedben ott a válasz!

Az ember antennái nagyon érzékenyek es pontosan letapogatja, hogy a masik ember mennyire kedveli, hogy igaz e amit mond az érzéseiről

Függetlenül attól, hogy valakinek mennyi egyeteme nincs, es lehet csak 4 osztálya, akkor is érzi, hogy mennyi igazsag van a “szeretlek” mögött, senki nem tud becsapni senkit!

Mert a lélek ezerszer okosabb mint az ész. Ennyi

Én is így vagyok. Húgom az arany gyerek .

Azt hazudták hogy kitűnő pedig a bizije végig kettes volt.

Ő a legügyesebb legokosabb legszebb hármunk közül.

Mi a nővéremmel jól vagyunk, hugunkkal nem beszélünk. Na nem a muterék miatt hanem azért mert ő is sértegetett minket.

Nekem öcsém van. Megfogalmazni sokáig nem tudtam, de éreztem a különbséget, ahogyan bántak velünk a szülők.

Már felnőtt voltam, amikor rákérdeztem, miért kapott több törődést az öcsém?

Válasz: "Te mindig olyan önálló voltál." Életemet meghatározó mondat, végtelen szomorúságot okozva. Mint a dudva, úgy nőttem fel. Egy-két jóérzésű ember segített tanácsokkal gyermek- és kamaszkoromban, minden mást magamtól találata ki, jó, mi? Amikor elköltöztem, évekig nem is beszéltünk. Majd amikor szültem. Unokáját imádta.

Sokszor megkaptam ismerősöktől, hogy meg fogom bánni, majd amikor már nem lesz, hiányozni fog.

Idén meghalt anyám. Szinte semmit nem éreztem/érzek. Ezért is inkább harag van bennem, hogy milyen ember vagyok én?