Csalódásnak nevezni a gyereked?

Én ettől nem nevezném csalódásnak a gyerekemet, de valóban van olyan viselkedés, amitől igen, egyszóval önmagában az nem vehető rossz néven, hogy annak nevezett anyukád. (Teljesen egyértelmű, hogy te nem külső szemlélő vagy, hanem az érintett lány.)

De ha te ezen nem tudsz túllépni ÁLLÍTÓLAGOS felnőtt emberként, akkor miért nem tetted azt, amit anyukád elvárt tőled: hogy befejezed azt az egyetemet, amit elkezdtél?

Marhára bírom azt a picsogást, hogy te ilyen-olyan felnőtt ember vagy, eltartod magadat, anyukádnak semmi köze hozzá .....

de egyetlen mondatán nem tudsz túllépni. Tudod, kérdező, a felnőtt ember el tudja fogadni, ha akár számára fontos és kedves emberek is negatívan értékelik valamelyik lépését. Van annyi belső tartásuk, hogy tudják: a maguk szempontjából helyesen döntöttek, akkor is, ha anyukájuk sosem fogja ezt megérteni.

#11

Manapság már nagyon nem igaz az a tendencia, hogy egy diplomával jobban tudsz keresni, mint anélkül. Ha olyan egyetemre jár az illető, amivel ugyanúgy közalkalmazotti bértábla szerint keres élete végéig, akkor hosszútávon nem nyert sokat az egyetemi évekbe fektetéssel. Sőt, jelenleg kis hazánk afelé is tart, hogy az értelmiségi réteg minél jobban elhetetlenüljön.