Van, hogy csak a távolság segit? Költözzek máshova emiatt?
Anyámmal sosem volt felhőtlen a viszonyom, már kicsi koromtól kezdve óriási hullámvölgyben éltem… hol szeretett, puszilt, másik percben kiabált, mert nem oda tettem a poharat, ahova kellene. Sosem tudtam épp milyen hangulatban lesz, szólhatok-e hozzá vagy meg se próbáljam. Ha jól teljesítettem, nagyon dicsért, ha hibáztam, én voltam a legrosszabb. Ideges, labilis természete miatt egy idő után egy barátnőm sem jött át hozzám, mondván”félünk anyukádtól”. Saját akaratom szinte sosem lehetett, mindenben az övét erőltette rám és nem fogadta el a nemet. Nm hibáztatom őt, terápián belül megértettem, hogy nem tudott mást adni, mint amit ő kapott és amilyen mintákat hozott. Sok munkám van mai napig azzal, hogy normálisan tudjak kötődni a férjemhez, hogy jó kapcsolatokat alakítsak ki emberekkel, másképp éljem meg a valóságot és ne kényszeresen megfelelve.
Jelenleg külföldön dolgozunk periodikusan, amikor szünetekben hazamegyünk, mintha ugyanazokat a köröket futnám anyámmal, mintha nem akarná elfogadni, hogy felnőtt vagyok. Most is számon kér, hogy mikor hova megyek, közöl teendőket és ha nemet mondok besértődik, ajtót csapkod…ha valami elromlik, leejt, magában szitkozódik, élettársával folyton marják egymást.
A tervünk az volt, hogy az összegyűjtött pénzből az örökölt kis telekre fogunk építkezni, faluvégi, nyugodt és gyönyörű hely, csak éppen ugyanazon településen ahol anyám èl. Egyrészt biztonságos, magyar vidék (erdélyiek vagyunk) majd gyereknevelèsben is számítana, hogy ott vannak párom szülei. Anyum már folyton hajtogatja, hogy babázna, de kétségeim vannak, hogyan bánna vele. Másrészt tartunk attól, hogy ilyen közel anyámhoz, élete végèig ugyanezt fogja velem csinálni és feszéjezve, ingerülten fogok élni. Viszont arra is gondolok, hogy ha határokat húzok, kontrolálni tudom majd.
Mit gondoltok, ilyenkor mindig a távolság a nyugodt èlet kulcsa, vagy magamban kell rendezni mindent és működhet így is?
Kíváncsian várom a tapasztalatokat, ki hogyan döntött hasonló helyzetben?
válasza:Nálunk hellyel-közzel hasonló a helyzet. Az anyám, maradjunk annyiban, kapott hideget-meleget az élettől, és a személyisége nem megfelelő irányban változott, hasonló szituk voltak nálunk is, mint nálatok. Páromat egyáltalán nem fogadta el, sokszor belemart az epés megjegyzéseivel, engem totálisan kontroll alatt akart tartani és gyerekként kezelt, emellett rendkívül hullámzó a kedélyállapota. Persze, ha őt kérdeznéd, mindezt letagadná.
Feleségemmel mi azt csináltuk, hogy 60 km-re költöztünk tőle. Elég nehezen fogadta el a dolgot, szerintem teljes egészében még most sem, és sokat kellett vívni vele, hogy "ha tetszik, ha nem, ez így lesz!", de a távolság jót tett, azóta kicsit jobb a helyzet. Amióta elköltöztünk, 2 hetente találkozunk vele, hol mi megyünk, hol ő jön, és ezt kibírjuk. Anyám eredetileg azt szerette volna, ha összeköltözünk, mert ő egyedül él, mondtuk neki, hogy szó sem lehet róla, és nem fogta fel, hogy miért :)
Ami viszont hátrány, hogy így nem tud segíteni, és mivel pár hónapja gyerekünk született, elkelne a segítség, de a távolság miatt ez nem opció. Én sokat dolgozom, asszony meg javarészt egyedül kínlódik, de valamit valamiért. Anyósom is csak ritkán tudnak jönni.
Szóval én azt gondolom, a határokat mindenféleképpen fel kell álltani!! Anélkül nem megy!
Amúgy zárójeles megjegyzés, de a régi világban, amikor együtt élt 3-4 generáció egy fedél alatt, biztosan ott is megvoltak a kis harcok, de csak összetartóbb volt egy család. A mai világban ez a felállás nem működik, atomizált lett a társadalom, meg magasak az igények, és így 3x olyan nehéz minden, mert mindent egyedül, segítség nélkül kell csinálni. Azzal is számolj, ha elköltöztök messzire, nem fog látogatni titeket a kutya se, nem lesz kire számítani, nem lesznek helyben barátok (mi így jártunk).
Mi így döntöttünk, kínlódunk, de legalább nyugi van :) Sok sikert!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!