Miért kell emiatt lenézni a saját családomnak? 25/F

Én a helyedben leépíteném a velük való kapcsolatot. Nem értem miért jó azt nyomtatni, hogy mindenkinek diploma kell, amikor egy jó szakmával is k.rva jól lehet keresni (ha nem jobban)

Amúgy csak puszta kíváncsiságból, milyen területen van diplomája a bátyádnak?

Ez a hasonlítgatás a szülők extrém nagy hibája. Ebből lesz a rengeteg olyan önbizalom hiányos felnőtt, mint én. Tesóm nincs, így nálam a barátnőmet hozta fel mindig az anyám. Neki van esze, ő gimibe való, nekem szakmát kell tanulnom. Aztán, hogy ő már érettségizett, neki már van jogosítványa. Mindegy, hogy 2 évvel idősebb volt nálam... Felvettek gimibe, jó lett az érettségim. Jött az egyetemi felvételi, szálljak le a magas lóról... nincs senkinek diplomája a családban, stb.

Na, lett egy diplomás, sz.rt sem ér. Undorító, amit anyád a fejedhez vág, amit gondol rólad, én nem beszélnék vele, nyalja ki a s.ggét a tesódnak.

Amúgy kértem nem rég pár árajánlatot 2 szintes ház festésére, hát leesett az állam. Úgyhogy anyád inkább büszke lehetne rád, hogy jól keresel.

Én azért is megmutatnám hogy mire is vagy kepes egy "sima"szobafestőként.

Nemtudom hogy valakinek dolgozol vagy van saját céged,de ha nincs akkor mindenképp csinálnék.

Ha van céged és tényleg jó vagy benne,veszel fel embereket,idővel marketing és hatàr a csillagos ég.

De tényleg nagyon jó legyél benne,minden tudást a festésről maxolj ki aztán csapathatod.

Aztán majd nézni fognak hogy mi a ...

Az, hogy eszedbe sem jut, hogy ezt csak velük tudod megbeszélni, nem vadidegenekkel, őket igazolja.

Attól persze még nem kellene ilyeneket mondaniuk.

Ejj. Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett.

Változatos okok lehetnek emögött:

1. Csak egy gyereket akartak. Az idősebbik "jól" sikerült az értékítéletük szerint, így a másikkal - aki meg csak besikeredett vagy utólag bizonyult gyengébbnek - nem kell foglalkozni (ld. papucsmadár).

2. Csököttek, és azt gondolják, hogy ez a fajta kommunikáció ösztönzőleg hat, hogy majd csak azért is megmutatja az ember.

3. Gyengék, és a testvéred manipulálja maga felé őket.

4. Gyengék, csak a "sikeres" emberekhez (akiken sikert látnak) vonzódnak, és ha te is azt mutatnád, hogy sikeres és boldog és stb vagy, akkor veled is úgy bánnának, mint a bátyáddal.

5. Egyéb okok.

Amit tenni érdemes:

1. Mindent megteszel, hogy sokra vidd a munkádban, hogy eredményes és sikeres legyél benne!

2. Ezt kommunikálod a család felé. Egyszer, kétszer, ötször.

3. Ha továbbra is lenéznek, akkor kíváncsian megkérdezed őket, hogy a te eredményeid miért nem számítanak nekik annyit, mint a bátyádé. Ez alapján esetleg lehet olyasmit tenni a szakmádban maradva is, hogy a szüleid elismerjenek téged is(!).

4. Ha továbbra is lekezelnek, akkor olyan intenzitásúra stb. kell csökkentened velük a kommunikációt, ami neked megfelel, amikor téged nem bántanak a számodra elviselhetőnél jobban. Lehet, hogy emiatt a szüleiddel a találkozásokat a "sátoros" ünnepekre kell korlátoznod.

Ne felejtsd el, hogy nem vagy köteles jobban szeretni a szüleidet (vagy gondoskodni róluk) mint ők téged! Ebbe beletartozik az is, hogy ha téged nem "szeretnek" szóval és tettel, akkor te sem vagy köteles ilyen módon kedveskedni nekik, amikor öregkorukban leesnek a lábukról stb.

A szüleim felől az én irányomba is történt kétkulacsosság (de nem a kérdezőt bántó módon). Ezt olyan 25 évvel később (amikor már felfogtam) ezt sérelmeztem. Apám nem értette, illetve azt mondta, el kell engedni (XD, ő meg a sajátját nem bírta). Anyám tagadta, és a nem selyempapírba csomagolt őszinteségemet úgy élte meg, hogy szemből 3-szor hátba szúrtam. Mára már elismerte, hogy igazam volt, és ő volt a vak.

Sok ember esik abba a hibába, hogy hagyja magát lenézni, elfogadja, hogy neki nem segítenek a szülei, nem ismerik el, nem szeretik, aztán mint hűséges öleb ott van a szülei mellett azok öreg korában, miközben a másik testvér nem (annyira).

Én az ilyen embereket kicsit lenézem, mert csicskák, de ezt a gyerekkorukból hozzák és általában nem bírnak túllépni rajta. Az egyik volt kollégám is ilyen volt az anyja irányába, noha az megmondta neki, hogy "Okos lehet, de szép nem." (az apja ugyanez, csak pepitában és kicsit kevésbé élesen).