Hogy a francba csináltam a lányomból ilyen elkényeztetett hisztérikát?

Én ugyanannyira félek a poloskától (még a darazsaktól) mint a lányod. Tudom, hogy apró bogár és ez nem normális, de nem szándékosan idegesítem ezzel a környezetem, hidd el.

Ettől, ő nincs elkényeztetve. Gondolom szereted, de már igazán figyelembe vehetnéd, hogy neki is vannak félelmei, hülyeségei, humora, gondolatai amik eltérnek a tiédtől. Ettől ő nem fura, nem elkényeztetett, csak egy másik ember.

A másik gondolatom pedig amit írtál, hogy hiába ordítasz nem hallja meg. Talán próbáld meg, hogy leülsz vele akár vacsoráztok közben, és mint 2 ember megbeszélitek, de legyél nyitott rá te is. Ne csak elvárj, próbáld megérteni őt.

Ezekkel többet adsz neki, mint a lakással amiben lakhat ha te nem leszel.

Üdv, egy kétgyermekes anyuka

Lányom pokoktol fél amik a lakásban szokták néha lenni.

Én darazsakat nem szeretem ,legyeket,és poloskát sem.

Pont a napokban gondolkodtam erről a témáról. Annyi "élettelen" ember van és mindenki olyan megértő velük én meg amiért nem drámázok azt hiszik valójaban nem is félek vagy csak egy kicsit. Nekem is van két fóbiám egész kicsi korom óta. Félek a madaraktól és a magasságtól. Ha egy madár hozzám érne kb meghalnék. De emellett van önkontrollom és büszkeségem is, szóval a sikítozás helyett a megküzdést választom. Pár hete egy csirke került az udvarunkra és mivel nem kezdtem el pánikolni mint egy hp, a barátom kérdése az volt, hogy mégse félsz a madaraktól? Hát de! De most sikítozzak? Én ültem a teraszon, a csirke járkált a füvön és egy hétig nem ment ki a nyitott kapun. Szóval pánik és dráma nélkül éltünk együtt egy hetet :D Aztán sikerült bezárnom egy kisebb elkerített részre ahol már annyira nem tetszett neki és továbbállt. Azóta néha hallom a kotkodácsolását kb 2 szomszéddal arrébbról. :D

A tériszony meg onnan kezdődött, hogy székre állva már remegett a lábam és szédültem. Már ott tartok, hogy kilátónál, citadella tornyokban közvetlenül a korláthoz állok. (Persze a jeges félelem futkos bennem de csöndben vagyok és megteszem.) Felmegyek tetőre is a kitolható nagy létrákon ami már önmagában félelmetes (a barátom ács, ha felmerülne hogy kerülök oda). Soha egyszer sem sikítoztam és nem kellett pszichológus csak akaraterő. Minél több és nagyobb dolgot teszek annál inkább kitolódik az ingerküszöb a félelemnél. Szóval nem, számomra nem elfogadható ha valaki méterekről visítozik és mások megnyugtatják, hogy ez így normális szegényke.