Mit tudok tenni szülőm ellen, aki nem érti, hogy kezdek felnőni?

Nem egy fázisban élek, amit majd csak kinövök egyszer és mindenkorra. Vannak véleményeim, amikkel nem idegesítem minden egyes nap az engem körülvevő embereket, csak egyértelmű reagálások és érzések egy adott dologhoz.

Kisebb "vitáknál", amin ténylegesen is fölösleges felkapni a vizet, és amit csak ő reagál túl, akkor mindig beállítja azt, hogy én durcizok, hisztizek, makacs önfejű vagyok, ezek pedig mind őt elszomorítja. Ekkor mindig felidegesítem magam, és soha nem nézi magát, hogy éppen ő miért volt a hibás, csak is én vagyok az, gondolom, az ész járása szerint. Mikor kezdünk kibékülni, akkor pedig tartja a hegyi beszédet, hogy minden olyan jó emlék, amit együtt készítettünk gyermek koromban, az helyettesítve lesz a rosszak által, ami természetesen nem esik jól nekem se, hogy mindig ezt mondja, de már nem mondom el neki ezt.

Főleg, hogy most stresszes egy időszakban is vagyok, nincs semmi szabadidőm, így nem kívánnám igazából soha se, hogy még ilyenekkel foglalkozhassak.

Mit tudok tenni? Esetleg beképzelem magamnak, és csak is teljesen én lennék megint a gáz?