Mi a véleményetek?

SZIASZTOK NAGYON HOSSZÚ LESZ A SZTORIM MEG KÖSZÖNÖM ANNAK AKI ELOLVASSA ÉS PRÓBÁL SEGÍTENI! 🙏😊Szóval egyke gyerekként szüleimmel nőttem fel viszonylag kissé szegényes körülmények között. Annyi hogy a gyerekkorom egész jó volt amit tőlük telhető volt meg adtak nekem apám még a házát is rám íratta.(amit azt mondta fel gyújta inkább csak ne az enyém legyen) Soha nem bántottak fizikailag de lelkileg sajnos igen ez is tini koromban kezdődött el. Hozzáteszem amikor én kicsi voltam már akkor nem volt jó a szüleim házassága. Mindig veszekedtek és egymást fenyegették azzal hogy megölik egymást és nagyon durva trágár szavakat használtak a veszekedések során ezt is szörnyű volt végig néznem. Na de a lényeg amikor tini lettem úgymond kezdtem felfogni a dolgokat amikor kitárult elém a világ a szakiskolába kerültem más embereket ismertem meg és azon belül beleláttam a családi életükbe is meg persze a tanáraim és nagyon sokat tanítottak engem. Végül le vágtam hogy baj van a szüleimmel. Hát kb 18 éves koromig nagyon szigorúak voltak például ha az iskolában szerveztek kirándulást ami messzebb volt mint kb 50 km akkor már oda nem engedtek el. Mert mi lesz hogyha baleset lesz vagy elrabolnak, kosárlabdáztam is igaz azt se nagyon támogatták hidegen hagyta őket mintha nem is csináltam volna semmit. A lényeg hogy kosárlabda mérkőzésre mentünk volna kb 250 km-es távolságban oda nem engedtek el természetesen hiába vágytam rá nagy álmom volt hogy egyszer eljussak egy ilyen eseményre és hogy játszhassak egy év után el is ment tőle a kedvem. Következő szituáció 18 éves lehettem sminkeltem magam szépen ki öltöztem otthon tudjátok olyan csajos szitu. Erre anyám odajön hogy hova készülsz viccből rávágtam hogy diszkóba erre azt mondta hogy hajam fogvást rángat vissza onnan, apám erre megszólal hogy biztos nem mész sehova 18 éves voltam felnőtt korú mit sem számított ezzel le is tettem róla. Igazából nem volt gond velem mert nem részegen másztam haza nem éltem kicsapongó életét. De igazából nem is engedték volna. Annyit engedtek, hogy például barátaimmal elmehettem egy pizzára vagy moziba de ennyi máshova nem mehettem. Ha én ezt felhoztam az volt a kifogás hogy hát mit akarsz lányom elengedtük nem elég örülj neki szóval a lényeg az hogy mindig túlzottan féltettek. Mindig le korlátoztak nem számított hogy esetleg az a valami boldoggá tenne. Hozzáteszem nem olyan dolgokról beszélek hogy én drogozni szerettem volna és disco WC jében magáévá tesz jó pár férfi hanem csak el akartam volna menni kirándulni vagy a barátaimmal beülni egy klubba meginni valamit itt már 18 éves elmúltam. Párkapcsolatomba is beleszóltak még nem töltöttem be a 18 at nem lehetett párkapcsolatom ez ki volt kötve. Miután 18 lettem vagyis 19 évesen volt elsőnek párom azt apám elhajtotta tőlem azzal a szöveggel hogy hagyd békén a lányomat mert ha nem kibelezlek. Apám konkrétan szétszedett minket volt még ezután 2 barátom mind a kettővel probléma volt nem néztek ki jól szerintük meg minden hibát találtak bennük. De például a barátomnál akartam maradni két napot a szüleim kiborultak hogy miért nem jövök haza hozzájuk nem vagyok velük eleget. Persze ez a két kapcsolatom is tönkrement és ment tovább az élet nem tudtam mit csinálni. Magyarán a kapcsolataimba is beleszóltak zavarta őket hogyha valaki jön az életembe nehogy elvegyék tőlük a kicsi lányukat. 19 éves koromban el álltam dolgozni(ez előtt tanultam) abból az összegből amit kerestem egy másik házunkat elkezdtem felújítani plusz apámnak pénzt adtam havi százezret persze Apám azt elcseszte nőknek adogatta oda.

Azt a pénzt amiért én meg dolgoztam. Azt a házat amit elkezdtem felújítani úgy volt hogy bele költözök persze apámnak kellett a kapukulcs meg a bejárati kulcs is amivel ki be szaladgált. Egyik nap elkezdtünk tervezgetni hogyan tudjuk rendbe az udvart erre apám bejelentette oda hozza limlomjait mondtam hogy ne már Hát úgy fogunk kinézni mint egy vastelep hát még a barátaimat se tudom oda hívni. Hát őszintén szólva minden normális embernek rendezett az udvarra szerintem. Erre apám azt mondta hogy ne parancsoljak az övébe innentől kezdve levettem a kezemet a dolodokról egy forintot se kapott és nem kezdtem tovább újítani a házat. Minek legyek benne ha azt mondta hogy ne szóljak bele meg magyarán ne lakjak ott. Inkább ő fogta magát amikor anyámmal összeveszett nőkből befeküdt az ágyba mivel én és a párom aludt és nem tudtam konkrétan haza menni hanem anyámhoz mentem haza aludni kicsit se volt gáz.. Következő szituáció kb egy évre rá én elköltöztem otthonról egy másik városba és apámmal nem beszéltem fél évig teljesen letiltottam mindenhonnan elegem volt hogy mindenbe beleszólt ráadásul jópárszor lehordott kurvának rohadjak meg és társai itt betelt a pohár elegem volt. Megismertem a jelenlegi páromat Aki nálam 15 évvel idősebb a jelenleg 24 éves vagyok hát persze hogy anyám belekötött hogy idősebb nálam, hiába mondtam hogy nekem nem gond én őt szeretem. Megismerkedésünk után fél évre rá terhes lettem anyám erről tudott és szó szerint látszott rajta hogy nem örül neki páromnak mondta hogy én se leszek neki se a gyerek páromat el akarta tiltani tőlünk nem sikerült nem engedtem. A másik pedig hogy úgy voltam vele hogy elmondom apámnak hadd ismerje meg majd az unokáját.Na most jön az igazi csavar apám se fogadta el a páromat anyám se kitaláltak róla dolgokat hogy szeretője van mellettem. Továbbá akkor anyám nem is örült egyáltalán az unokájának azt mondta hogy majd kiveri belőlem és meg szaggat hogy elvetéljek. 9 hónapon át én is a párom mindig mentünk hozzájuk látogattuk őket hétvégén és volt egy hét közben is. Próbáltunk normálisan hozzájuk állni soha nem kezdtünk veszekedést párom nem volt velük tiszteletlen egy rossz szót nem szólt nekik. Terhességem első négy öt hónapjában konkrétan mindig veszekedtem a szüleimmel amikor betöltöttem a 4 hónapot mondta apám hogy most már lehet veled veszekedni továbbra nem fogsz úgy se elvetélni. Csodás volt ezt hallani amikor megszületett a gyerekem játszották a szerető nagyszülőt de persze meg akarták mondani hogy ki legyen a keresztszülő ezt se engedtem nekik! Mindig vinnem kellett a gyereket ezzel nem is volt gond, ők meg talán kétszer megnézték vagy háromszor Szóval nem kapkodták el a dolgot. Igazából a keresztelőből kitört a balhé mivel Apám azt akarta hogy az ő családjából legyen egyik keresztszülő a másik meg a párom családjából mondtam hogy nem csak a párom családjából lesz. Kiborult a bili nagyon veszekedtünk onnantól kezdve nem mentünk le hozzájuk. El is játszották hogy anya rosszul van bekerült a kórházba én bementem hozzá de ennyi volt. Apám azt mondta ha meghal anyám vagy baja lesz akkor mi leszünk a hibásak. Hozzáteszem nem mi idegesítettük fel hanem ő saját magát. De ebben is én voltam a fekete bárány. A lényeg az hogy nem beszélek velük már több mint 2 hónapja nem veszem fel a telefont írnak sms t nem válaszolok rá. Telefonon megfenyegettek minket hogy engem meg tépnek megvernek elvisznek erőszakkal engem és a babámat, páromat megölik, anyósomat megverik.

Sajnos ők tipikus uralkodó típusúak.

Mindig érzelmi zsarolást kellett elviselnem és sajnos a tudat alattimban ott van a megfelelési kényszer. De emelett ha csak rájuk gondolok görcsbe rándul a gyomrom alig kapok levegőt. Rémálmaim vannak hogy veszekedek és verekedek velük.

De bűntudatom is van hogy úgymond cserben hagyom őket mert nagy valószínűséggel le fognak szegényesedni és egészségileg lerobbani és bele gondolok hogy mi lesz velük.

Talán azért lehet ez a bűntudat mert van bennem empátia és bele képzelem magam abba a helyzetbe ha egyedül lennék és nem lenne kire számítsak? Hogy nekem is rossz lenne?

A másik meg hogy hiányzik az anyai szeretet és ezt nagyon nehezen viselem.

Próbálok szabadulni ezektől az érzésektől de nagyon nehéz. Nem akarok be kattanni itt a kis családom szükségük van rám..

Jól gondolom hogy nem normálisak a szüleim és hogy jól tettem hogy megszakítottam velük a kapcsolatot?

Ki hogyan dolgozta fel ilyen féle fájdalmakat?

Ne haragudjatok hogy ennyire hosszú lett és hogy össze vissza írtam de kavarognak bennem a gondolatok.

Köszönöm hogy el olvastad! 🙏