Nagyon szeretnék kutyát, de a szüleim nem igazán szeretnének. Higy vegyem rá őket?

Normális szülő nem engedi a gyereknek, hogy kisírja a kutyát, ha a szülő tudja, hogy nincs kapacitás egy kutyára.

Ahol lakom, van egy ilyen bevállalt kutya, a gyerekek többnyire nem tudják irányítani, a kutya agresszíven viselkedik a lépcsőházban, nincs rendesen nevelve, csak a gyerekekre van bízva (általános iskolás alsós korosztály), a felnőttekkel ritkán látom a kutyát. Ez a kutyának sem jó, nekik sem jó, a többi lakónak sem jó.

Ne akarj kutyát így, tanulj a kutyákról, képezd magad, ha akarod, ott a Gazdijogsi, keress rá. Esetleg ha elég idős vagy, menj el egy menhelyre segíteni. Aztán ha majd elég idős és önálló leszel, akkor majd lehet saját kutyád.

Én is szerettem volna gyerekkoromban, de a szüleim nem akarták, nem lett, az egyik szomszéd néni kistestű Morzsiját sétáltattuk egy akkori osztálytársnőmmel. Felnőttként lett saját kutyám, amikor már önállóan el tudtam tartani magam, és anyagilag meg időben is felelősen be tudtam illeszteni az életembe.

Sehogy.

Egy kutya tartása nem ingyen van. Nem csak a táp, hanem a szükséges orvosi kezelések, kötelező oltások... Ezek mind pénzbe kerülnek. Gondolom, te iskolás vagy. Ne a szüleid pénzével hazardírozz. Majd ha elköltöztél otthonról és lesz saját kereseted, akkor legyen kutyád.

Ha biztosan nem szeretnék, akkor sehogy. Ha van rá esély, akkor sok dologtól függ:

Anyagi helyzet: ha azt látják, hogy te is próbálsz minél több pénzt félretenni rá, az talán segít. De egy kutya alapjáraton is sokba fáj, hát még ha jön valami váratlan kiadás. Szóval ha rosszul álltok anyagilag, akkor tegyél le róla.

Érzelmi dolgok: Ha bárki fél a családból, akkor várj addig, amíg el tudsz költözni. Igaz, nekünk gyerekként úgy volt nagy testű kutyánk, hogy anyukám fiatalasszonyként rettegett tőlük, de ne építs erre, ezt jobb tiszteletben tartani.

Lakhatási körülmények: Zsúfolt lakásba még egy kutya is... nem nyerő. Ha nem kutyának való a környék, akkor sem.

Kutya gondozása: Sok idő, pénz, energia. Lakásban hatványozottan, de kertes házban sem úszod meg a napi sétát, tanítást, játékot és hasonlókat. Az elején persze mindenki, mindent megígér, aztán a nagy többség nem tartja be. Ha egyébként megbízható és kitartó vagy, azért próbálkozhatsz az ígérgetéssel. Hallottam olyat is, aki úgy demonstrálta a kitartását, hogy még kutya nélkül esőben-hóban-fagyban elment minden nap akkora sétára, amekkora egy kutyának kellene.

Kutya "hozadékai": Allergiás rá valaki a családban és lakásban lenne? Felejtős. Valaki nagyon kényes a szépen ápolt kertetekre? Teljesen kiküszöbölni nem lehet kutyánál a rongálást, hacsak nem zárjátok el. Volt ilyen kutya (kennelben labrador) a környéken, egész nap vonyított szegény. Ha kellően kifárasztod szellemileg és fizikailag, akkor kevésbé fog kertészkedni, bár a mienk még azután is képes ásni. Ha ez az akadály, lehet esetleg valami kompromisszumot keresni (kutyamentes rész).

Jövőd: Egy kutya 10+ évig elélhet. Mit fogsz csinálni 10 év múlva? Még mindig a szüleidnél leszel? Vagy biztos, hogy olyan helyen élsz és olyan munkád lesz, amibe belefér egy kutya is?

Repülhetnek a kövek: én bizony 16-18 évesen keményen győzködtem a szüleimet, hogy legyen kutyám. Előtte mindig volt, hivatalosan valamelyik testvéremnek, de az utolsó életének a vége nem volt egy vidám szakasz (rossz volt látni, ahogy épült le). A szárnyasokat én láttam el akkor már tizenpár éve, az előző kutyánkat is sétáltattam, úgyhogy amikor látták, hogy nem pillanatnyi hóbort és minden ünnepre azt kérek, akkor végül belementek. Séta, suli megvolt, egy idő után kerestem is annyit, hogy mindenét én álljam. 14 éves múlt, amikor elpusztult, az egész család megsiratta.