A szüleim megengedtek egy közepes/kis méretű kutyust. Ők egy tacskót szeretnének én egy Finn Lapphundot. Hogy győzzem meg őket, hogy az a kutyus legyen?

Majd ha a saját házadba a saját keresetedből viszel kutyát, akkor felülírhatod a szüleid döntését, de most biztosan megvan az okuk a méret korlátozására. Ha tacskót szeretnének, nyilván nem véletlen.

Amúgy én mint tacskógazdi mélyen elítélem a beszólásod a tacsik ellen. Nekünk meg te nem vagy szimpatikus! Meg a gyökér lapphundod!

Első miért veszed magadra?

Ha vkinek nem szimpi a tacskó,szíve joga. Biztos neked is van olyan fajta ami nem tetszik annyira.

Kérdező!

Miért a tacskót választották?

Az nem faj, hanem FAJTA!

Hozzatok inkább egy keveréket a menhelyről, akkor megmentetek egy életet, és mindenkinek igaza lesz!

Első vagyok, oké, nem vettem magamra, poén volt, bocs, ha messzire ment - szép kutya a lapphund, de hogy valaki nem vállalja csak úgy be itteni családi körülmények közt, azt meg lehet érteni.

A tacsi nagyon okos, szeretnivaló kutya, egyetlen hátránya, hogy makacs. Szüleidnek nyilván szempont az is, hogy egy lapphund nyolc tacsira való kaját eszik egy nap, pedig ezt az egy szál tacsit se semmi néha eltartani. A felnőtteknek másak a szempontjaik. Majd ha felnőtt leszel, akkor valósítsd meg az álmaid, nem az igazi úgy, hogy más veszi meg neked, más tartja el...

Nem faj, hanem fajta. Ha már kutyát akarsz, legalább az alap fogalmakkal legyél tisztában.

Neked nincs pénzed, neked nincs házad, tehát azon kívül, hogy "anyu, szeretnék egy kutyát", a világon semmi beleszólásod nincs.

Az a baj, hogy az összes ilyen kislány/kisfiú kinézi magának az internet a szép, különleges tenyésztett FAJTÁKAT, hogy neki az a kutya kell, aztán megkapják ajándékba, 2 hónapig cuki meg aranyos, aztán le van ejtve, sétálni nem jut el szegény, anya etesse reggel olcsó konzervvel, apa szedje utána a kakit, de a gyerek valahogy elfelejt foglalkozni vele.

Ha valóban azért szeretnél kutyát, amiért egy normális embernek kutya kéne, hogy a társad és barátod legyen örökké, akkor elmennétek a legközelebbi menhelyre, megismerkednétek az ottani kutyusokkal, és örökbe fogadnátok egyet, aki megtetszik.

De nem, te tipikus kislány vagy, akinek cuki divatos kiskutya kell, és hát a tacskó ugye nem annak számít, bezzeg a kis bolyhos-pelyhes lapphund már igen.

Ráadásul ha kicsit is utánanéztél volna, akkor tudnád, hogy ezt a fajtát nem tenyésztik Magyarországon, még csak nem is tartják. Mégis hogy képzelted el, postán megrendelitek Finnországból a kutyát? Ráadásul az ilyen fajta kölyköket 200.000 alatt nem adják.

Azon kívül, hogy kigugliztad, melyik kutya a legcukibb, utána néztél egy icipicit is a fajtáknak úgy egyáltalán?

Egyébként hidd el, találni fogsz bármelyik menhelyen ilyen szőrös pamacs kiskutyát, ha neked ennyire fontos a cukiság... bár én egyelőre semmilyen kutyát nem engednék meg neked, mert annyira gyerekes és buta vagy még, hogy felelőtlenség lenne. 5-6 év múlva esetleg.

Beszéljétek át alaposan, ki mit szeretne, ki mit _nem_ szeretne semmiképp, ki foglalkozna leginkább a kutyával, ki állja a költségeket, stb. Ha a tiéd lenne alapvetően a kutya, és ez alatt azt értem, hogy te is gondoznád, etetnéd, járnál vele sétálni, kutyaiskolába, szóval nem csak kihisztized a kutyát, aztán valójában a szüleidre maradna minden, akkor logikus, hogy a te igényeid számítanak inkább. De egy családban élő kutyánál minden családtag véleménye fontos.

Egyébként honnan akarsz finn lapphundot szerezni?

Lapphundot idehaza nem tenyésztenek, külföldről kellene hozatni. Ez a kutya árával, orvosi költségeivel együtt már kezdéskor 100ezer fölé rúgna árban, és akkor a nyomorult még nem feküdt le és nem evett semmit.

Egy ilyen kutya nem arra való, hogy két hétig verhesd a mellkasod a suliban, hogy lapphundod van, és utána megund (és egyik kutyafajta sem egyébként). Ahhoz, hogy boldog legyen, nap több óra mozgásra van szüksége, ami a gép elől jó ötletnek hangzik, de a valóságban nagy felelősséggel jár az, hogy az ő kényelmét és igényeit a magadé elé helyezd akkor is, mikor nincs kedved felkelni a kanapéról. Márpedig ha kisírod, akkor te leszel érte felelős, a kutya nem csak akkor a tiéd, mikor cuki és labdázik, és a haverjaidnak kell mutogatni, hanem akkor is, mikor beteg, nyűgös, vagy épp mikor te vagy beteg és nyűgös.

Amúgy sem jó ötlet a netről, szép fotók alapján kinézni egy kutyát. Meg kellene ismerkedned a fajtával, bírod-e vele a tempót, illik-e hozzád.

Mivel gyerek vagy, ez a felelősség a szüleid vállát nyomja. ha ők úgy döntenek, nem vállalják, akkor valószínűleg a kutyának is jobb így. Majd ha felnősz, lesz egy saját lapphundod, addig válasszatok egy olyat, amelyik mindenkinek megfelel, és tanuljatok bele, mivel jár egy kutya tartása.

FajTA.

"A Finn Lapphund álmaim kutyája,minden olyan tényező megvan benne amit szeretnék." Érdekes, Nyolcaskához hasonlóan nekem is az volt az első gondolatom, hogy, "mindez nagyon szép és jó, de honnan szedsz te ilyet?" (A második, hogy a szegedi Tappancsnál van egy hasonló színezetű, kis termetű spiccféle. Kompromisszumos megoldásnak lehet, hogy jó lenne.)

Másrészt, normális gyerek örülne, ha bármilyen kutyát kapna és követelőzés helyett szépen, nyugodtan megkérdezné a szüleit, hogy miért látják úgy, hogy egy makacs, borzra kitenyésztett vadászkutya jobban illene a családhoz, mint egy pörgős juhászkutya. Szóval közös nevezőre, kompromisszumra kellene jutni a szüleiddel. És igen, érdemes lenne egy menhelyre is benéznetek, hátha beleszerettek ott valakibe :)

A Finn Lapphundos álmot meg tartalékolni akkorra, amikor a saját keresetedből meg tudod venni és el tudod látni.