Építsem le az anyámmal való kapcsolatot?

Próbáltál beszélni anyukáddal arról, mennyire rosszul esik neked, ahogyan bánik veletek? Ha igen, hogyan reagál erre? Kér-e bocsánatot a viselkedése miatt?

Nagyon együttérzek veled. Ne haragudj, ha esetleg arra gondoltam, hogy anyukád nem szeretett, de nekem először ez jutott eszembe.

Próbáljátok ezt megbeszélni. Ha nem sikerül, akkor is gondolj arra, hogy beteg ember, most sok segítségre van szüksége.

23-as: Valóban, én is így jöttem rá, hogy anyám valójában sose szeretett igazán. Neki se agydaganata volt, nem volt demens, nem volt agyvérzése, balesete, semmi olyan baja, ami személyiségváltozást generálna.

Ez az egyik legszörnyűbb trauma, amikor az anyád halála előtt döbbensz rá, hogy a feléd mutatott szeretete nem létezett, hamis volt. Ez rosszabb annál is, hogy meghal a másik. Gyerekként nem jöttem rá, pl. amikor lepasszolt a nagyszülőknek hosszú évekre nevelésre, hogy ez lehet mögötte, mert ügyesen mímelte a szeretetet. Igaz, volt, hogy kibújt a szög a zsákból, de egy gyerek ezt még nem veszi észre.

Kérdés: "Mióta kiderült a betegsége teljesen megváltozott, rideg és távolságtartó lett, sőt még rosszindulatú is." "Anyukám viszont egyáltalán nem tudja őt elfogadni és velem szemben is nagyon bunkón viselkedik a betegsége óta."

2 és fél nappal későbbi komment: "Az igazság az, hogy már a betegsége előtt is egy önző, rosszindulatú nő volt. S már akkor sem foglalkozott az unokájával, amikor még fogalmunk sem volt róla, hogy autista"

Na döntsd már el, kérdező. A kérdés hiteltelenné, megválaszolhatatlanná, indokolatlanná vált, a benne felvetett betegség irreleváns. Anyád nem szeret, és ezt te mindig is tudtad. Most akkor mit akarsz tőlünk.

“S màr akkor sem foglalkozott az unokájával, amikor még fogalmunk sem volt róla, hogy autista. Még a karácsonyi/szülinapi/névnapi ajándékról is nekem kellett gondoskodni a nagymama nevében, mert arra nem szánt időt, hogy elmenjen a boltba és vegyen neki valamit. Ha meglátogat minket vagy mi megyünk egy túrórudit nem képes venni az unokának. Egyszerűen nem érdekli. Ez csak azért megdöbbentő számomra, mert az összes rokon és ismerős gyereknek halom számra viszi az ajándékot, ha találkoznak. Tehát kifelé mutatja, hogy ő milyen szuper és nagylelkű ember, de a saját unokájának nem ad semmit, helyette jól megrugdossa.

Ez nem a betegség miatt van! Valóban nem szeret minket. Egy nagy színész és nekem ehhez màr nincs türelmem, mert tudom úgysem fog megváltozni.”

Tipikus nárcisztikus anya. Üdv a klubban, nekem is ilyen az anyám csak nincs gyerek. Ezek mindig ilyenek voltak és soha nem képesek megvaltozni. A betegség pedig csak erre rátesz.