Ha ezt éreznéd az egyetemista, de otthonélő gyerekeddel kapcsolatban, megmondanád neki? Kit hibáztatnál?

"Vagy szerinted minek számít az, hogy ha pl megerőszakolnak egy 13 évest, a szülő dönthet úgy, hogy nem veteti el/elveteti a magzatot, függetlenül attól, hogy a gyerek mit akar? (Ez kifejezetten egy magyar példa). De pl idősebb gyereknel is kell a szülő beleegyezése az abortuszhoz, anélkül nem lehet."

De, lehet. Erre van ugyanis a gyamhivatal

#19 Mögéképzelsz dolgokat, amik lényegtelenek a kérdés szempontjából. Ez innentől nem szövegértés, hanem találgatás, fantázia.

Nyilván egy szülő, aki ezt gondolja a gyermekéről, nem ír ki kérdést, hanem valószínűleg ott körbe is ér a gondolkodása, hogy a gyerek a hibás. Szóval a kérdés logikusabb találgatás mentén elindulva lehet fiktív, lehet a szülő egy ismerőse, akinek erről a feltételezéséről panaszkodott a szülő, vagy lehet a gyerek, akinek a fejéhez vágták a feltételezést.

De logikusan a szöveg alapján semmiképp nem az a helyzet, hogy a gyereknek ez a terve és a szülő tudtára is adta, különben nem az állna a kérdésben, hogy a szülő ezt feltételezi, de ez soha nem lett neki egy szóval se mondva. Lehet ez a terve, lehet a teljes kapcsolatmegszakítas, lehet időt ad a javulásra, lehet a szomszédba költözik és minden nap meglátogatja a szülőt munka után, akkor is, ha rossz a kapcsolat, lehet havi egyszer megy, vagy bármi. Tudja a gyász, erről semmi nincs a kérdésben, mert nem erről szól.

Szerintem a szülőnek kellene nyitnia, mert egy kamasz vagy egyetemista nem fog korából adódóan. 40-50 év múlva majd valószínűleg bánni fogja a gyerek is.

Bár lehet egy közös pszihológusi kezelés helyre tenne mindent.