Egy gimisnek mikorra kell hazaérnie a bulizásból?

nem igazán volt megszabva 15-16 éves korunk óta, anyánk ismert minket annyira, hogy tudja, nem csinálunk túl sok hülyeséget. meg amúgy is egy elég reális személyiség, pontosan tudja hogy 11ig ugyanúgy lehet kapitális baromságokat elkövetni, mint éjfél és hajnali kettő között. nem ilyen homokbadugjaafejét-típus, mint a "jó gyerekek" szülei, akik inkább arcoskodnak meg szívóznak a gyerekkel, aztán meg jól meglepődnek.

mondjuk az is igaz, hogy van egy extra vonalas telefonunk, aminek szinte csak én meg az öcsém tudjuk a számát, azt bármi történt, bármi van, akár hajnali háromkor is hívhattuk, és jöttek a felnőttek megmenteni minket önmagunktól. nem vettük igénybe gyakran, de garantálom hogy nagyobb biztonságban voltunk ezzel a néha elég nyűgös hátországgal, mint azok a kölykök, akiknek tízre haza kellett érni, és ott is csak ordítozás meg ítélkezés fogadta őket.

Mi általában úgy engedjük el őket, hogy legkésőbb 22 órára érjenek haza. 16 éves fiam barátjával és két lánnyal elmentek moziba egy hónapja a Mission: Impossible - Leszámolás filmre, ami este kezdődött, majd hazakisérték az egyik lányt, másikért jött anyukája. Mire indult volna haza már éjfél volt, így érte mentem autóval. Félútig eljött a 6-os villamossal. Nem rendszeres, így nem probléma, hogy kimaradt.

Házibuliban leutóbb ottaludtak, így nem volt kérdés, mikorra ér haza. Szerencsére, még nem piálnak a sárga földig!

Nagyban függ attól is, alapvetően mennyire közlekedik a fiatal a városban, mennyire magabiztos, mennyire megbízható típus, de a baráti társaságtól is, vagyis, ők mennyire megbízhatók. A mi gyerekeink nagyon önállóan közlekednek naponta. Kiskoruk óta fokozatosan neveltük őket a tudatos közlekedésre. Mindkettő naponta utazik a suliba, magántanárhoz, edzésre. Egyik sulija 30-40 percre van, másiké eddig 60-70 percre volt, jövő héttől az új fél órára. De az edzés, a tanár szintén 30-60 percre vannak otthonról vagy a suliktól. Lassan úgy ismerik Budapestet akár a tenyerüket. Annakidején evvel, mi is így voltunk. Nejem nem volt nagy bulizós, bandázós, én nem vetettem meg szórakozást, de túlzásba sem vittem. Alkoholt 14 évesen ittam első alkalommal. Akkor 10 évvel idősebb nővérem, későbbi sógorom és barátaik vittek bele a rosszba augusztus 20-i sörsátras bulin. 😉 Részeg először 17 évesen voltam barátaimmal házibulin. Majd jó ideig nem éltem át, következő kapatos bulik sorkatonaság alatt voltak, illetve akkoriban a Sziget koncerten, ami az első még nem Sziget néven futó buli volt, és egy-két ereszdelahajam házibulikon. De soha nem ütöttem ki magam totálisan. Nem lettem alkoholista, nem züllöttem le, értelmes, komoly felnőtté váltam!