Miért szólnak bele a szüleim mindenben?Miért akar anyám mindent megcsinálni helyettem?

Amikor valaki gyereket vállal, komoly feladatot vesz a nyakába, ugyanakkor egyfajta hatalmat is kap vele egy másik ember felett. Amíg a gyerek gyámoltalan, helyette kell gondolkodni, tervezni, meg kell neki mondani mikor mit és hogyan csináljon, igazgatni kell az életét.

Vannak szülők, akik képtelenek lemondani erről a hatalomról és élethosszig tartó jussuknak érzik, hogy a gyerekük "főnökei" legyenek. Az összes anyósvicc erről szól: a mama okvetlenül szükségét érzi, hogy mindenbe beleszóljon, ami aztán feszültséghez vezet. Persze lehet, hogy valami más gond teszi frusztrálttá, munkahelyi, egészségügyi, pénzügyi gondok, csak rajtad vezeti le.

Több dolgot is tehetsz, pl. higgadtan közölheted vele, hogy szeretnéd ha változtatna a stílusán, észérvekkel alátámasztva, hogy miért romboló a viselkedése. Fontos a nyugodt hangnem a részedről, azt kell látnia anyádnak, hogy egy másik felnőttel beszél, nem egy lázadozó kölyökkel. Nem véletlenül üvölt, ilyenkor a benned lévő gyereket próbálja megfélemlíteni.

De bele is állhatsz a konfliktusba, üvölts te is, meg fog lepődni és először rákapcsol majd, még jobban ordít, beveti az "amíg az én házamban laksz" és a "mit képzelsz te magadról" szöveget, de ha rájön, hogy tíz támadására tíz csata következik nem pedig tíz győzelem, talán visszavesz.

De ha van lehetőség a különélésre, az sem rossz. A távolság és az idő is rendezheti a viszonyotokat.

Két eset lehetséges:

-az egyik, hogy anyád egy pszichopata

-a másik, hogy szorgos munkával elérted nála, hogy azt se higgye el, amit kérdezel.

23 vagy, majd akkor leszel önálló, magánélettel, amint elköltöztél!

Addig hiába hisztizel, mint egy dedós "ez akkor is az enyém!", míg otthon élsz, nem te hozod a szabályokat.

Aha...eszerint a második lesz a helyes megfejtés...

Ha ilyen kimunkált önérzeted van, esetleg próbálj emberré válni! Ha olyan k...a önálló vagy, miért anyuci nyakán élősködsz?

Ugyanez volt velem. De szó szerint kivett mindent a kezemből. Kiskoromban néha olyan hiper-szuper fogalmazást vittem, mintha egy felnőtt írta volna. Mert felnőtt írta. Az enyém valahol egy kukában hevert, mert anyám széttépte, hogy majd ki fognak nevetni.

Kamaszkoromban nem viselte el ahogy takarítok, úgy reagált, mintha minimum önkielégítenék a szoba közepén és dühösen odacaplatott, elvette tőlem és csinálta úgy ahogy odáig is csináltam.

Az is bőven megvolt hogy helyetem vívta meg a csatákat, kiskoromban is, kamaszként is, sokszor úgy, hogy nem is kértem és elég kellemetlen helyzetbe hozott.

És fenőttként is úgy tekintett rám, mint egy életképtelenre, szabályozta, hogy mit mondjak, mit tegyek, mert majd mit szólnak akik körbevesznek.

A kinézetemet is szabályozta volna és állandóan, ahogy az érdeklődési körömet ez volt a témája, hogy felsorolt egy listát, hogy miben változzak és hasonlítgatott másokhoz.

Illetve a természetét nem tudtam elviselni. A tipikus ha ő ideges, legyen ideges a világ. Sokszor sírtam miatta a szobában, mert olyan szinten rámragasztotta ezt.

Én nekem az segítettt, hogy elköltöztm otthonról. Ez nyilván nem orvosolta a kapcsolatunkban ezt a részt, de sok dolgot igen megoldott.