Hagynátok utcára kerülni egy kis időre egy olyan szülőt aki nem törődött veletek annak reményében hátha “megjavul”? Teljes sztori lent

A szüleim 20 éve elváltak.Anyámnak lett egy élettársa aki 20évig eltartotta őt nem dolgozott.

Anyám mindig is pszichiátriai beteg volt de az orvosa szerint keresőképes.Most kórházban van.Sosem keresett meg minket de nemrégiben meghalt a barátja így előtörtek belőle az “anyai ösztönök”

Az apai nagymamám nevelt fel minket engem csak részben ,a nővéremet teljesen mert anyám eldobott az említett férfiért. Apám szintén eldobott minket egy nőért.

Mamámnak a nyugdíja mellett kellett dolgoznia h eltartson minket de így is szűkölködtünk.A mamám meg akarta kérni anyámat h vegyen engem magához h ennyivel is könnyebb legyen

Anyám erre azt válaszolta h majd meglátogat az intézetben.Persze nem adott intézetbe egy darabig míg diákmunkát vállaltam de miután a mamám élettársa a nevelőnagypapám meghalt egyre sűrűbbek lettek a veszekedések és gyermekotthonba kerültem.Egyszer megkérdeztem anyámat h miért szült engem azt mondta h apám akart.Karácsonykor sosem hívott fel minket a 13.szülinapomon elvitt a Burger Kingbe de azt nem tudta hanyadik szülinapom volt.Máig nem tudom eldönteni h a betegsége miatt vagy azért mert valójában nem is érdekelte..

Nővéremre mindig kinyomta a telefont volt h a sokadik hívás után ki is kapcsolta h ne tudja utolérni.

Felnőttként egyszer lekurváztam és ezt a mai napig felhánytorgatja a szememre…

Ez úgy történt h felhívott es a hogy vagy kérdés helyett egy beolvasással indította a társalgást h miért nem keresem a nővérem .Akkoriban egy fizikálisan és verbálisan is egy bántalmazó párkapcsolatban éltem megfűszerezve egy pocsék 12 órás munkahellyel.Fájt h senkit sem érdeklek nagyon depressziós voltam akkoriban.

Volt neki egy önkormányzati minigarzon lakása ahol a párjával élt. A párja vett magának egy nagy kertes házat így elköltöztek onnan.A lakás bérleti díját nem fizették sem a közüzemi számlákat így az évek alatt eladósodott és az önkormányzat visszavette végül befalaztatták a lakást.

A testvéremmel mindketten nehéz helyzetben voltunk így jól esett volna ha egy szót is szól a lakásról mi évekkel később szereztünk tudomást róla.

Nyílván csak egyvalaki költözhetett volna oda annyira pici volt de már csak az is jól esett volna ha csak a nővéremnek szól erről.Arról nem beszélve hogyha tudtunk volna a lakásról nem hagytuk volna eladósodni sem elhanyagolódni így nem lenne kérdés hogy a kórház után ha kikerülhol is legyen ő most.

Egyébként nem volt az élettársa temetésén sem ,meg sem gyászolta azt mondta néz egy újabb férfit aki őt eltartja.

Akadt is volna egy aki el is tartotta volna de anyámnak a férfi külseje miatt végül nem kellett.Most h nem nagyon akar összejönni neki egy pasi sem engem és a nővéremet hívogat h rajtunk kívül nincs senkije na meg persze az unokáin kívül a nővérem gyerekeit akiket jó ha látott egy pár alkalommal mióta megszülettek.

A nővérem nem nagyon akar segíteni és én sem de csomagot szoktunk vinni időközönként a kórházba.

Magunkhoz venni nem tudjuk mert

a nővérem anyaotthonban él én a barátommal egy 35nm-es kislakásban.

A nagynéném magához tudná venni de ő hallani sem akar róla…

Otthont keresnénk neki de a legtöbb fizetős nem tudjuk h van-e lehetőség egyáltalán ingyenesre

A volt párja nem fizette neki a TB-t így az évek alatt egy 500000Ft TB tartozása gyűlt fel…

Szóval ha sikerülne is valahova helyet intézni neki a tartozását mindenképp ki kellenne fizetnünk a testvéremmel különben az utcára kerül…

Keserű vagyok es haragszom rá is meg magamra is mert nem tudtam neki még mindig megbocsátani múltkor a kórházban meg akart ölelni de én csak letettem a csomagot és elviharzottam

Ugyanakkor mindezek ellenére szeretem és szeretném ha megváltozna végre …