Hagynátok utcára kerülni egy kis időre egy olyan szülőt aki nem törődött veletek annak reményében hátha “megjavul”? Teljes sztori lent
A szüleim 20 éve elváltak.Anyámnak lett egy élettársa aki 20évig eltartotta őt nem dolgozott.
Anyám mindig is pszichiátriai beteg volt de az orvosa szerint keresőképes.Most kórházban van.Sosem keresett meg minket de nemrégiben meghalt a barátja így előtörtek belőle az “anyai ösztönök”
Az apai nagymamám nevelt fel minket engem csak részben ,a nővéremet teljesen mert anyám eldobott az említett férfiért. Apám szintén eldobott minket egy nőért.
Mamámnak a nyugdíja mellett kellett dolgoznia h eltartson minket de így is szűkölködtünk.A mamám meg akarta kérni anyámat h vegyen engem magához h ennyivel is könnyebb legyen
Anyám erre azt válaszolta h majd meglátogat az intézetben.Persze nem adott intézetbe egy darabig míg diákmunkát vállaltam de miután a mamám élettársa a nevelőnagypapám meghalt egyre sűrűbbek lettek a veszekedések és gyermekotthonba kerültem.Egyszer megkérdeztem anyámat h miért szült engem azt mondta h apám akart.Karácsonykor sosem hívott fel minket a 13.szülinapomon elvitt a Burger Kingbe de azt nem tudta hanyadik szülinapom volt.Máig nem tudom eldönteni h a betegsége miatt vagy azért mert valójában nem is érdekelte..
Nővéremre mindig kinyomta a telefont volt h a sokadik hívás után ki is kapcsolta h ne tudja utolérni.
Felnőttként egyszer lekurváztam és ezt a mai napig felhánytorgatja a szememre…
Ez úgy történt h felhívott es a hogy vagy kérdés helyett egy beolvasással indította a társalgást h miért nem keresem a nővérem .Akkoriban egy fizikálisan és verbálisan is egy bántalmazó párkapcsolatban éltem megfűszerezve egy pocsék 12 órás munkahellyel.Fájt h senkit sem érdeklek nagyon depressziós voltam akkoriban.
Volt neki egy önkormányzati minigarzon lakása ahol a párjával élt. A párja vett magának egy nagy kertes házat így elköltöztek onnan.A lakás bérleti díját nem fizették sem a közüzemi számlákat így az évek alatt eladósodott és az önkormányzat visszavette végül befalaztatták a lakást.
A testvéremmel mindketten nehéz helyzetben voltunk így jól esett volna ha egy szót is szól a lakásról mi évekkel később szereztünk tudomást róla.
Nyílván csak egyvalaki költözhetett volna oda annyira pici volt de már csak az is jól esett volna ha csak a nővéremnek szól erről.Arról nem beszélve hogyha tudtunk volna a lakásról nem hagytuk volna eladósodni sem elhanyagolódni így nem lenne kérdés hogy a kórház után ha kikerülhol is legyen ő most.
Egyébként nem volt az élettársa temetésén sem ,meg sem gyászolta azt mondta néz egy újabb férfit aki őt eltartja.
Akadt is volna egy aki el is tartotta volna de anyámnak a férfi külseje miatt végül nem kellett.Most h nem nagyon akar összejönni neki egy pasi sem engem és a nővéremet hívogat h rajtunk kívül nincs senkije na meg persze az unokáin kívül a nővérem gyerekeit akiket jó ha látott egy pár alkalommal mióta megszülettek.
A nővérem nem nagyon akar segíteni és én sem de csomagot szoktunk vinni időközönként a kórházba.
Magunkhoz venni nem tudjuk mert
a nővérem anyaotthonban él én a barátommal egy 35nm-es kislakásban.
A nagynéném magához tudná venni de ő hallani sem akar róla…
Otthont keresnénk neki de a legtöbb fizetős nem tudjuk h van-e lehetőség egyáltalán ingyenesre
A volt párja nem fizette neki a TB-t így az évek alatt egy 500000Ft TB tartozása gyűlt fel…
Szóval ha sikerülne is valahova helyet intézni neki a tartozását mindenképp ki kellenne fizetnünk a testvéremmel különben az utcára kerül…
Keserű vagyok es haragszom rá is meg magamra is mert nem tudtam neki még mindig megbocsátani múltkor a kórházban meg akart ölelni de én csak letettem a csomagot és elviharzottam
Ugyanakkor mindezek ellenére szeretem és szeretném ha megváltozna végre …
válasza:Nem csak kis időte hagynám.
Nem, ő már semmitől sem fog megváltozni, ezt kéne megértened.
válasza:Szerintem attól ha kis időre utcára kerülne nem javulna meg.
Mivel beteg is így inkább könnyyen rosszabbodna az állapota.
válasza:Én itt a problémát ebben a bekondíconált balgaságban láom, hogy kb leírtad a világ egyik legelhanyagolóbb szülőpárját, aztán odabiggyeszted a végére, hogy: "...de szeretem"
Nem szereted. És jó hír: nem is kell szeretned. Ő sem szeretett soha, pedig neki ez alap kellett volna, hogy legyen. Nem tartozol anyádnak SEMMIVEL. Az ő gondja a saját pocsék életvitelének a következménye, a pszichiáriai betegség sosem egy csodatevő köpeny, ami ha megvan, akkor nem is számít amit az illető tesz.
Éld a saját életedet, és felejtsd el ezt a biológiai anyát, aki eldobott magától! Érzelmi szinten a nagymamád lehetett az, aki inkább anyádként viselkedett.
válasza:Aki egy bizonyos életvitelt folytatott 20+ éven keresztül, mert az úgy neki jó volt (gyerekeit lesz@rva csak magával törődött), az nem fog megváltozni egy kis padon alvástól.
Ha el lenne tartva, most is ugyanúgy lesz@rna titeket. Csak a pénzcsap kell neki, mert az ő felfogása szerint az JÁR neki, pusztánazért, mert létezik.
Annak azért legalább örülhetsz, hogy csak adósságot örökölni nem lehet (vagyis lehet, de jogodban áll visszautasítani az egész örökséget, ha minuszba jönnél ki vele).
Pont az elhanyagolt gyerekei (akiket még csak nem is ő nevelt) a legutolsók, akikhez kérni mehetne. Neki megis van pofája. Keressen magának másvalakit, akin elősködhet még pár évtizedet, amíg meghal.
válasza: válasza:Engem anyám elhagyott kisgyerekként, majd néhányszor kis ideig átjáróházként járt az életemben, akkor sem vitte túlzásba, inkább csak lógott a levegőben, hogy ott van. Most már megint nem tartjuk a kapcsolatot évek óta, és jó ez így. Eljutottam oda, hogy lezártam magamban, nem érdekel, hiszen soha nem volt az anyám, a szó sem jön a számra felé. Teszem hozzá, ő tűnt el szó nélkül vagy zárta le egy időre (évekre) a velem való dolgot. Egyszer azért, mert depressziósan (mármint igazán depressziós voltam, évekig, nem "depis") nem volt erőm meg kedvem naponta fürödni meg hajat mosni, csak 2-3 (napi szinten vagyok kénytelen, könyörtelenül zsírosodik a hajam), ő pedig, ha 2-4 hetente egyszer találkoztunk, és ígérgetett fűt-fát, hogy többször akarna találkozni, így nem szégyell velem mutatkozni. Ott ígérgettem meg könyörögtem, de azt mondta majd meglátjuk. Ok, depresszió ide vagy oda, utána rendszeresen ekezdtem még betegen is naponta hajat mosni, tehát amikor sehova nem mentem. Az túlzás volt. Legközelebb is talált valami okot. Általánosan pedig ő eldöntötte, hogy úgy érzi, nekem rá nincsen szükségem. És így tovább. Amit lehetett megtettem, de soha nem volt jó, soha nem voltam elég jó.
Nem kár érte, én meg már megvagyok. Elégszer odatettem magam, elég esélyt adtam magunknak, kész, ennyi volt.
Tehát, ha anyám utcára kerülne, felőlem ott rohadhat! Majd megoldja. Eddig is tudta néhányszor feltöltetni a hűtőjét más férfiak pénztárcájából.
Kérdező, mindegy, mit szeretnél, anyád soha nem fog megváltozni. Ideiglenesen lehet belőle a világ legjobb anyjának látszata, de aztán megy tovább az addigi körforgás. Ha a te lelked jobb, ha befogadod, tedd azt. Én a helyedben aprót sem dobnék a kéregetőpoharába, ha elhaladok mellette.
válasza: válasza: válasza:A 3-asnak igaza van, és hagynám a fenébe, a telefont sem venném fel neki, nemhogy a kórházba járnék hozzá meg az elhelyezésén gondolkodnék.
Mit szeretsz te egy ilyen emberen?
Anyád helyett azzal foglalkozz inkább, hogy kilépj ebből a proli, csóró életciklusból, amibe a testvéred is belekerült, és dolgozz, tanulj, spórolj, hogy te normális életet teremts magadnak meg a gyerekeidnek.
Hidd el, nem tapasztalat nélkül beszélek, én kevesebbért is megszakítottam az anyámmal a kapcsolatot, nem láttam régóta, és baromira örülök, hogy megtettem ezt a lépést, és nem érdekel, mit gondol erről a tàrsadalom.
Te meg - jóindulattal mondom - menj pszichológushoz, ha nem tudod feldolgozni, hogy nem szeret az anyád, ezért ragaszkodsz hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!